Linka és Ivy Coffee: két friss, színvonalas és őszinte hely, amiktől sokkal jobb lett Csikágó.

Elmentem végre a Nefelejcs utcába, hogy megismerkedjek Róth Miksa világával. Elmesélem, mit láttam.

Hónapokkal ezelőtt kezdtem írni ezt a bejegyzést, és ennyi idő alatt sem jutottam sokra vele. Ez a tény többet mond el életem jelenlegi állapotáról ezer szónál. Bloggerségi útkeresés a láthatatlan munka útvesztőjében. 🧭

Menjünk strandra. 😍💦 De hova?

A Nemzeti Buborékkipukkasztó Vállalattól jöttem. A címlistám szerint az Önöké elég vastag, több mint tíz milliméter.

A férfi imádott horgászni. Mint annyi más férfit, őt sem a halat fogás ténye vagy lehetősége vonzotta a horgászásban, hanem az a különleges szabadságélmény, ami egyszerre adta meg számára a teljes csendet és nyugalmat, az önálló szabadidőt, miközben látszólag egy aktív és férfias, hozzáértést kívánó tevékenységgel foglalkozott.

Csikágó gasztronómiája diverz és mozgékony. Sok a régi motoros, de a dzsentrifikáció szele is fújdogál már a bérházak falai között. De akkor mégis, mit lehet itt enni? Körbenéztem.

Az elmúlt egy év összegzése blogilag és máshogy, az idei tervekkel együtt, gyeremekágyas időszakban, a hormonhullámvasút tetejéről.

Személy szerint tényleg nem vágytam semmi másra, csak sokszínű, a létet nem a panaszkultúra köré építő emberekre, kevesebb kutyaszarra, némi idegen nyelvre, másik kultúrára, inspirációra, töltődésre és egy szelet Zacher-tortára.

Kinyitsz egy magazint, és tele van megválaszolatlan kérdésekkel, feloldhatatlan ellentmondásokkal. De miért? Válasz helyett összegyűjtöttem a kedvenceimet.

Senor Murida tömör tölgyfa rajzasztala mellett ült, élénk telefonbeszélgetést folytatott. A szokatlanul hosszúra nyúló, vidám csevej végén megcsillogtatta elragadó, hófehér fogsorát, kinyomta a mobilját, és elégedetten dörzsölte össze ráncos kezeit.

Komótosan evett, miközben a vastag üvegen túl száguldozó forgalmat bámulta. Buszok, taxik, biciklisek, személyautók végtelen sorban. Marsha nem tudott betelni a látvánnyal, és tisztában volt azzal is, hogy most mindent duplán kell néznie.

Beszéljünk egy kicsit a fociról, és említsük meg családunk egyik leggyakoribb szállóigéjét is. ⚽ Amúgy torta van?

Mi is van a Bethlen téren? Látszólag semmi, csak elképesztő forgalom. Aztán ha kicsit jobban megkapirgáljuk a felszínt, akkor kiderül, hogy Budapest történelmének esszenciája.

Pont egy éves ez a cikkem, ideje hogy kikerüljön a blogra. Annál is inkább, hiszen a hűtőládák örökkön örökké aktuálisak.

Hogy is állnak a dolgok most? Cikk-összehasonlítás karanténidőkben, panaszpercekkel, szigorúan gyakorlati tippek nélkül.

Budapest megkerülhetetlen, épp átalakulóban lévő része. A Városliget számomra mindig különleges volt és maradt, leírtam hát, én hogy látom .

Tizenkét óra tömény szürrealitása után világossá vált, hogy Sevilla viszont fog szeretni, hogy békésen poharazgatva tölthessük együtt az ősz ananászsárga, Tinto de Verano illatú hónapjait.

Csikágó Pozsonyija vendéglőkkel, kávézókkal, boltokkal. Központ, főtér, falucentrum: ha végigmegyek rajta, majdnem mindig jön szembe ismerős.

Megszeppenve és kicsit letargikus hangulatban ott keringett szegény gyerek a rozoga szerkezetben, egyik kört a másik után írta le a nyüzsgő bazársor felett, arra várva, hogy valaki majd csak szól, ha ki kell szállnia.