Panaszpercek, sűrítés, gyakorlat

Mondhatnám azt is, hogy 3 gyakorlati tipp időhiány ellen, de akkor még én magam sem olvasnám el ezt a cikket. A lassan egy hónapja tartó karanténovi 2021 edition ugyanis nemcsak a szükségszerű mentális szétesést hozta el, hanem azt is, hogy mivel szinte ugyanott tartunk, mint tavaly, itt az ideje leporolni pár, ebben az időszakban született írást. Lehetőleg úgy, hogy ne legyen túl fárasztó és elcsépelt, már amennyire ezekben az időkben, egy hosszú hétvége kapujában lehetséges.

Gondolom, hozzám hasonlóan mindenki torkig van a fejünk felett harsogó digitális kopácsolással, a folyamatos jótanácsokkal és intelmekkel, és a rengeteg, rengeteg BEVÁLT tippel. De akkor hogyan írjunk bármit is a témában anélkül, hogy panaszgyárrá vagy fogadatlan (fogatlan?) prókátorrá válnánk? Mivel újakra amúgy sincs energiám, és néha nem tudom, 2020 van-e vagy 2021, átalakítottam egy, 2020 februárjában a wmn.hu-n megjelent cikkemet, és megnézem, azóta változott-e a fejemben valami.

Átlagos nap, a laptop lemaradt.

“Arra van időd, amire akarod”

Tegye fel a kezét, aki hisz ebben. Talán alapállapotban működik is, de ebben az időszakban, amikor úgy kellene dolgozni, hogy közben hetek óta otthon ülő, összes játékát rommá unt gyerek(ek) áll(nak) az ember sarkában minden csepp figyelmet mohón kortyolva, a szűkebb és tágabb család, valamint az ugyanekkora baráti kör pedig ott toporog a maga érthető módon felgyülemlett, kikívánkozó neurózisával, apátiájával és mondókájával, nem olyan egyszerű ez. Jólesne mindenkivel annyit beszélgetni, amennyit csak lehet, elolvasni a frissen érkezett regényeket - vagy legalább elkezdeni - elmenni futni, nyújtani utána egy órát, Zoom-on vörösborozni kivasalt hajjal, majd aludni nyolc órát egyhuzamban.

Szerencse, hogy a tavalyi év gyakorlata alapján sejthető volt, hogy ez nem fog menni - fizikai és szellemi korlátok miatt - legalábbis nekem. Rettentően feledékeny lettem, nehézséget okoz, hogy több napra előre tervezzek, programokat hangoljak össze. Bármilyen képernyő bámulása, mint létező jelenség fárasztó 12 vagy 16 órában, és a puszta odafigyelés is bármire, például lekövetni fejben a villámgyors kuckóépítést, a szellemi munkavégzést és a vacsorafőzést szimultán. Új jelenség azonban, hogy birtokába jutottam ennek a felismerésnek, és ha lassan is, de képes vagyok mozogni benne. Olyan érzés, mintha fejtetőig higanyban vagy langyos szőlőzselében járnék, miközben folyton feljön a kérdés: mi történt az idővel? Nyúlik-szűkül, de tudomásul vettem, hogy mindent el tudok végezni, amit kell - csak 4x annyi idő alatt. Amit nem kell, azt meg nem csinálom meg.

Előnyök: Ép ész. Kevesebb társadalmi interakció. Nagyjából betartott határidők.

Hátrányok: Kevesebb társadalmi interakció. Beragadt létállapot. Telefonban várakozó nem fogadott hívások, polcról integető csodálatos kortárs regények, félbehagyott sorozatok, és a JOMO, hogy nem kell minden cikket elolvasni, hiszen úgysem emlékeznék a tartalmukra másnap.

Semmi extra, csak egy kedd. Fotó: Szombat Éva

Panaszpercek

Van létjogosultsága, vagy nincs? Honnan kell ezt nézni? Az nyilvánvaló, hogy a Kinek szarabb verseny a ventillálásról szól, ami ebben a konzerválódott helyzetben, amikor csak keringünk önmagunk tengelye körül, normális. Ugyanakkor határozottan ki merem jelenteni: annak, aki nem veszített el senkit, nincs senkije kórházban, van munkája és foglalkozhat távlati tervekkel, annak érdemes a dolgok szebbik oldalára koncentrálnia. Nem kell ezt hangosan csinálni, de az öröm, hogy süt a nap, hogy tovább van világos, vagy hogy na most végre van időm átválogatni a gyerekruhákat, az maga egy kellemes érzés. És, gondoljunk csak ezekre a sokat hallott/gondolt mondatokra: „Megint be kell ülni este valahová, pedig nincs kedvem!” „Megígértem neki, hogy pénteken elmegyünk bulizni, de teljesen kivagyok!” „Nem akarok csinálni semmit a hétvégén, csak punnyadni.”

Ugye, ti is mondtatok már ilyesmit? Ezt a részt megtartanám a tavalyi cikkből, abból az időből, amikor az olyan szavak, mint pandémia és karantén, még ismeretlenek voltak: “Életünk nagy része nemcsak arról szól, hogy szorongunk, amiért lemaradunk valamiről, hanem gyakran erőn felüli energiát fektetünk olyan programokba, amikhez semmi kedvünk, vagy épp az ezek lemondására keresett kifogásokba, miközben fél kézzel folyamatosan pörgetjük a közösségi oldalakat ingerekért.”

Tehát, Előnyök:

Nem kell kifogásokat keresni azokra az eseményekre, amikhez nem fűlik a fogunk, de részt veszünk rajtuk, hogy ne érezzük azt, unalmas az életünk. Amennyiben egészségben és viszonylagos stabilitásban tudhatjuk magunkat és szeretteinket, nincs más dolgunk, mint átvészelni a hátra lévő időszakot, és kitalálni, mit fogunk várni és mire készülődünk az év szabadabb részében.

Hátrányok: Panaszkultúrában élünk, panaszkultúrában nőttünk fel, gyakran ez az elsődleges kommunikációs eszköz a kezünkben. Ha erőltetetten próbálunk optimisták lenni, és mániákusan ragaszkodunk jókedvünkhöz, hazugság. Egyensúlyt kell képezni a nyavalygás, az őszintén pozitív hozzáállás és a józan ítélőképesség között.

20 vagy 21? Megállt az idő a gardróbban.

Gyakorlat

Ahogy feljebb elhangzott, sok gyakorlati tipp nincsen azon túl, hogy tudomásul veszi az ember a helyzetet, és várja a végét. A tavaly februári cikkben felsoroltam pár dolgot a digitális detoxtól a nemet mondásig, a középszer művészetétől a maximalizmus elengedéséig. Szóval aki szereti, ha fix dolgokat mondanak neki, az olvassa el a cikket újra. Most nincs sok gyakorlati tippem, mert én magam is belefáradtam a gyakorlati tippek olvasgatásába.

Persze ettől még a gyakorlati tippek világát éljük, de most azt javaslom, foglalkozzunk a saját világunkkal, ez a legokosabb dolog. A produktivitás első számú generátora, ha az ember a saját dolgaira koncentrál másoké helyett, és azokból próbál kihozni valamit. Hadd idézzem a férjem, amikor arra panaszkodtam neki, nem tudom, hogyan lépjek tovább az írásban. Elgondolkodott, mielőtt választ adott: Hát, szerintem csak írj.

Just keep on going

Manapság annyira törékeny és PC lett a világ, hogy ha azt mondom, vegyük sorra, amit tudunk irányítani, és válasszuk el attól, amire nincs befolyásunk, az máris kontroll-mániásan hangzik. Ha azt mondom, élvezzük az életet és hozzuk ki belőle a számunkra legjobbat, közhelyes és elcsépelt. Ha meg azt, ne nyomogassuk az insta-sztorikat mert csak időpocsékolás, az hazugság, hiszen én is ezt csinálom. Úgyhogy tessék, ezt a gyakorlati tippet tudom nyújtani nektek 2021 húsvétjára: nézzetek ki az ablakon, hunyjátok le a szemeteket, és vegyétek tudomásul, hogy idén is gyönyörűen megérkezett a tavasz - minden bizonnyal lesz tehát folytatás is.