A gigantikus hűtőládák rejtélye

Évforduló! Igen, ezt a cikket pont egy éve írtam a wmn.hu-ra. Akkor, amikor a koronavírus még csak épphogy betette a lábát hazánkba, és amikor a felvásárlások már elkezdődtek az üzletekben. Nemcsak a konzervek, a liszt és a cukor fogyott, sok helyen napokig friss húst sem lehetett kapni. Aztán már fagyasztóládát sem, ami remek apropót nyújtott a mélyen gyökerező magyar hűtőláda-történelem alaposabb megismerésére.

A mirelithez vonzódó magyar néplélek

Már a vírus kitörése előtti években, sőt évtizedekben is feltűnt a számos háztartásban ott “lapuló” óriási hűtőláda, ami általában tele is volt, sőt, nagyon fontos bázist jelentett élelmezés szempontjából. Annak idején, amikor végre felépült a házunk és elköltöztünk a nagyszüleimtől, a szüleimnek az egyik első dolga volt összespórolni a pénzt a négyszáz literes jégszekrénymonstrumra, és így tett minden rokonuk és barátjuk is akkoriban, a kilencvenes évek elején. Befektetésnek lehet hogy jó volt, mert sok évtizedik bírta - gondolom cserébe rengeteget fogyasztott - aztán amikor tönkrement, kitört a pánik, mert a benne felhalmozott tonnányi húst és zöldséget nem volt hová tenni – végül a rokonság hűtőládáiban talált ideiglenes befogadásra, anyósoméknak pedig a szomszédok segítettek hasonló bajban.

Az a jó, ha tele a hűtő. Kép: Fortepan, 1977-ből

A kérdés ekkor kezdett motoszkálni bennem: Tényleg egy teli jégláda kell ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat?

Mitől féltek az évtizedekkel a háború után született szüleink, hogy amint megtehették, azonnal beruháztak egy – sem akkor, sem most – nem olcsó, rengeteg helyet foglaló, mértéktelenül sok áramot fogyasztó háztartási eszközbe és miért tartják ma is akkora becsben, mintha maga a tejjel-mézzel folyó kánaán lenne belefagyasztva?

Induljunk a jegestől

A „jegesember” fogalmával először Szabó Magda regényeiben találkoztam, gyermekkoromban. Innen tudtam meg, hogy a hűtőszekrény előtti években bizony hetente többször is megjelent szekéren a falvakban és a városokban is, a jéggyárból (!) frissen hozott portékájával, amiből csákánnyal lehetett vödrökbe kiméretni a szükséges mennyiséget. A jég intézése általában az asszonyok, gyerekek dolga volt, tárolásra pedig egy kifejezetten erre a célra épült kis szekrényt használtak, így alakult ki a később a hűtőre is használt jégszekrény kifejezés.

Az elektromos hűtőszekrények forradalma

A változás szele nem csak Nyugatról jött, ahol a hidegháború felmelegedése ironikus módon kedvezett az országos „lehűlésnek”. Már jóval korábban, 1952-ben megnyitott Jászberényben a Fémnyomó és Lemezárugyár, ami eleinte különféle edényeket, tálcákat és olajoshordókat – a szocializmus elengedhetetlen kellékeit – állított elő. Amikor azonban a hatvanas években az acélhüvelyek gyártása alapanyaghiányba ütközött, az igazgató, Gorjanc Ignác új tevékenységet talált ki az üzem számára. Mivel az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon a Heller–Forgó-féle légkondenzációs hűtőberendezés hűtőeleme elnyerte a kiállítás nagydíját, az igazgató vette a bátorságot, hogy a termelést hűtőszekrényekre állítsa át.

Így született meg a korszak egyik luxustárgya, a Lehel hűtőszekrény!

A Super 100-as nevű modell 1958-ban kezdte a pályafutását a vállalat főmérnökének, László Károlynak hála, a Lehel 100 pedig 1960-tól állt készen rá, hogy meghódítsa Magyarországot – ami a sorozatgyártással hamar be is következett. Olyannyira, hogy 1964-től a jászberényi gyár neve hivatalosan is Lehel Hűtőgépgyár lett. (Mellékszál, de engem mindig is érdekelt, miért lett a hűtőszekrény névadója éppen Lehel vezér. Sajnos, klasszikus értelemben semmi köze nincs a hűtőszekrényekhez, Jászberényhez viszont annál több: a Jász Múzeum őrzi ugyanis azt az elefántcsont kürtöt, amelyet a legenda a vezérnek tulajdonít.)

Az egymilliomodik háztartási hűtőszekrényt egyébként 1970-ben adták át, ünnepélyes keretek között.

Gorenje-turizmus

A magyar hűtőszekrény- és fagyasztóevolúció kihagyhatatlan fejezete, amely örökre összeforrt a történelemmel: a Minisztertanács 1987. november 27-én hozott váratlan döntése a világútlevél bevezetéséről sokak fejében ültette el ugyanazt a gondolatot, és indított tömegeket ugyanabba az irányba. A Bécsbe és onnan hazafelé kígyózó karavánok nemcsak magnót, videót és a színes tévét hoztak, hanem hűtőszekrényt és fagyasztóládákat is.

Előfordult, hogy a bucsi határátkelőtől tizenkét kilométeres kocsisor állt Szombathelyig, a korabeli Híradó csak „videó- és hűtőláda-fesztivál”-nak nevezte az időről időre fellángoló beszerzési hadjáratot.

A mi családunk valahogy kimaradt a Gorenje-turizmusból (Északkelet-Magyarországon laktunk), de édesanyám tulajdonképpen az egész generációja nevében megválaszolta a nagy kérdést, mire is kellett az a rengeteg hatalmas fagyasztó.

Így érzi magát a zöldborsód a mélyben

Jeges lázadás a hiánygazdaság ellen

Bár a hűtőszekrények már a hatvanas évek végén tömegesen elterjedtek, ezeknek a mélyhűtőrésze elég kicsi volt. Néhány csomag zöldségen, jégakkun és a jégkockatartón kívül nemigen fért bele más. Amikor azonban elérhetővé váltak a nagy – és egyre nagyobb – hűtőládák, az emberek nagy része úgy érezhette, megtalálta a választ a hiánygazdaság okozta lyukak befoltozására.

Amit a vírus okozta pánikvásárlások kapcsán átéltünk, az korábban gyakrabban előfordult itthon. Nem volt folyamatos az ellátás, ezért amikor épp igen, akkor az emberek igyekeztek minden szükséges dolgot megvenni, és inkább lefagyasztották.

Falun egy évben kétszer-háromszor is vághattak így disznót, még gyakrabban tyúkot, a városiaknak pedig volt értelme beültetniük a telken a veteményest, mert a termés egész télen elállt a fagyasztóban, hiszen sok helyen nem volt pince vagy hideg spájz. És persze a hentesnél is ki lehetett használni, ha épp nagyobb mennyiségben érkezett valami finomság.

És mi a helyzet ma?

Rendszerváltozás, Schengen, szabadkereskedelem ide vagy oda, a hűtőládák mai napig léteznek, és ha lehet, tele is vannak. A hűtőinkhez is hűségesen ragaszkodunk: a GKI és az Euronics 2018-as kutatása szerint egy átlagos magyar háztartás kilenc és fél évente szerez be új hűtőt, ez a legritkábban cserélt háztartási gép. Akkor nézünk új fridzsider után, ha a régi elromlott, akkor viszont jelentős összeget is hajlandók vagyunk rászánni, bár nehezen ismerjük ki magunkat a rengeteg márka és tengernyi funkció között. A legtöbben a fogyasztási adatok és természetesen a méret szerint döntenek, ahogy a jóval borsosabb árú fagyasztóládák esetében is.

A vírus épp a csúcson találta el a hűtővásárlási lázat, ami a 2008-as válság óta fokozatosan emelkedett – viszont aki gondolkodott a fagyasztóvásárláson, az ha nem az első, de a második vagy a harmadik hullám alatt valószínűleg már a tettek mezejére lépett. Úgy tűnik, a fagyasztóládák tartósan velünk maradnak, bár az igaz, a fiatalabbak háztartásában nem nagyon bukkan fel (vagy csak jól rejtegetik?) Sok háztartásban azonban változatlanul ők jelentik a biztonságot, a viszonylagos anyagi jólétet, így a gondoskodás és a tervezés jelképeivé váltak.

Neked elég nagy a fagyasztód?