Strandra magyar

Még mindig tart a július és mellé természetesen dög meleg van, ami az aszfaltdzsungelből kinőtt gangos bérházakban sokszor a hőmérő valós higanyszálánál is többnek érződik. Én már mondtam korábban is, hogy kéne egy kis Duna Csikágóba, de erre momentán kevés az esély, úgyhogy mindenkinek azt tanácsolom, menjen strandra, vízpartra, ha teheti. Igen ám, de hová.

Tudom, hogy sokan az élővízre esküsznek, de mivel ebből fürdőzésre alkalmas terület nincs a közelben, alapvetően marad a strand, ha az ember nem akar sok szervezést. Ideális esetben működhetne egy a Bethlen téri nagy bérház tetején: ott el is férne pár medence, le lehetne integetni az állatorvosi egyetem udvarára, esténként, a földszinti színház előadása után feljönnének a bárba a népek, épp akkorra, amikor kisül a grillen az első adag ezmegaz, miközben koccannak a jégkockák a talpas poharakban. Sajnos, ez az álom is egyelőre várat magára,  hiszen nemhogy Csikágóban, a hetedik kerületben sincs lehetőség a vizeskedésre, így nincs más hátra, körül kell néznünk a város más részein. Szerencsére ha a hét nem is, Budapest maga igen híres a fürdőiről, amik több mint száz éves, patinás múlttal büszkélkedhetnek. 

Egy jó Dagály 1959-ből. Forrás: Domonkos Endre, Fortepan

A város első strandja az 1919. június 15-én megnyitó margitszigeti Palatinus volt, ami azonban annyira félkészre sikerült, hogy egy évvel később be kellett zárni, és csak 1921-ben tárta ki újra a kapuit. Cserébe azóta is sikert sikerre halmozva, szezonban többnyire telt házzal üzemel. A hullámmedencéje már a kezdetekkor óriási népszerűségnek örvendett, így van ez ma is, még szörfoktatást is tartanak benne! Szóval a Pala fogalom, és bringával még közel is van, főleg hogy a Nyugati pályaudvar alatt húzódó alagutat szépen helyrekapták tavaly télen. 

Ultramenő fürdőruha 1933-ban Csillaghegyen. Fotó: Fortepan, Gara Andor.

Az óbudai Róka-hegy oldalában megbújó csillaghegyi strand története is a húszas években kezdődött, de már a rómaiak is tudták, micsoda kincs csordogál a lábuk alatt, és ki is használták: vezetéken szállították a fürdő vizét Aquincumba. Sokan ma is erre az érintetlen, zöld környezetben fekvő strandra esküsznek, ha jól tudom, többnyire nincs tömeg sem, de javítsatok ki, ha tévednék. A csillaghegyi után egy évtizeddel beindult két másik budai strandkomplexum: a ma is népszerű rómaifürdőn és Pünkösdfürdőn már a harmincas években is lehűthették magukat a főváros kánikulában megfáradt lakói.  

Én személy szerint imádom az Árpád híd pesti hídfője melletti Dagályt, amit eredetileg Szabadság strandfürdőnek hívtak, és bár 1948-ban, a háború után néhány évvel nyitott meg, gyógyvizet csak 1970 óta tartalmaz, miután átvezették azt a Széchenyi fürdőből. 😯 A Dagály szintén kb. 20-30 perc alatt elérhető Csikágóból biciklivel vagy trolival, de elég népszerű, érdemes inkább hétköznap kimenni, vagy hétvégén jó korán, amikor még nincsenek sokan. 

Pala. Kép: Termál Online

Ha már Széchenyi fürdő: hozzánk értelemszerűen ez utóbbi van a legközelebb, gyalogostávra, de annyira nem pénztárcabarát hely már (a legtöbb fürdőhöz, uszodához és miegymáshoz hasonlóan), hogy az ember inkább csak kívülről nézegeti, ráadásul nem is klasszikus strand, cserébe többnyire ugyanolyan zsúfolt. A Szecska szerintem ősztől tavaszig a legjobb, leginkább hétköznap, kora reggel vagy este, szaunázni, úszkálni, és szemet legeltetni a klasszicista és neoreneszánsz stílusú épületek között lézengő, diverz közönségen. 

Strandügyileg nem szabad kihagyni Zuglót sem, hiszen itt található a viszonylag fiatal, 1989-ben nyitott Paskál Gyógyfürdő (soha nem voltam), de ha úszni támad kedvünk, akár a BVSC-be is átbiciklizhetünk - vagy trolizhatunk - ahol nincs ugyan túlzottan sok kinti medence, cserébe nyugis és kibírható a minimált többnyire csak hétvégente meghaladó népsűrűséggel.

Római 1960. Forrás: Fortepan, Nagy Gyula

A strand mint műfaj tehát évszázadok óta népszerű tevékenység, nemcsak Budapesten: számtalan gyerekkori emlékem van az egri, bükkszéki strandokról, hogy mezőkövesdi Zsóry-fürdőt már ne is említsem, ahová többször is elmentünk nyaralni. Az élővíznél nincs ugyan jobb és természetesebb, de higgyétek el, egy klasszikus strandnak utánozhatatlan hangulata van. Színes-szagos, zárt kis világ, amolyan egész nyáron át üzemelő minifesztivál. Sokféle ember minden életkorból, mindenki másért jön, de mindenki megtalálja a számítását a kisgyerekestől a nagykamaszon át a napozni vágyóig, az ízületes nyugdíjastól a megfáradt irodistán át a sportemberig. A nap fénye  a medence partján ugyanúgy süt mindenkire.  

Ti jártok strandra Pesten? Szeretitek?

Forrás: pestbuda.hu, képek: Fortepan, Termál Online és saját

UPDATE: Tökéletesen megfeledkeztem róla, hogy idén júliustól ismét üzemel szabadstrand a városban, nem is akárhol: a Rómain. Szóval, aki a Dunában szeretne fürdeni a város határain belül (legálisan), az nyugodtan menjen oda, engem is nagyon érdekelne. És eszembe jutott a SHO Beach is a Kopaszi-gátnál, ahol a folyóöblöt tengerparttá alakították, nagyon exkluzívnak tűnik kívülről, aki járt már benne, mesélje el a tapasztalatait.

Zsóry-fürdő a kilencvenes évek eleji nyaralásból a rokonoknak hazára küldött képeslapon.