Két jó hely Csikágóban
Nemrég újra megjelent a 444 városkalauza, amiben jó helyeket ajánlanak Budapesten. Szokás szerint először eszembe se jutott megvenni, mert a mai energiaválságos meg inflációs világban nem láttam értelmét semmilyen vendéglátóipari toplistának. Gondoltam, a jóisten tudja mi lesz tavaszig, felesleges pénzkiadás egy városi útikönyv, ami éttermeket, kávézókat, múzeumokat meg egyéb hasonló helyeket ajánl a mai zavaros időkben. Aztán persze az elsők között rendeltük meg, mert kíváncsiak voltunk, mi van benne. Mindig ez van, az emberek imádják a listákat.
Természetesen most is elsősorban a csikágói és a városligeti helyekre vadásztam, találtam is szerencsére a könyvben belőlük, bár - ahogy ez egyébként normális - nem mindegyik ajánlással értettem egyet. Amikkel igen, azt Instagram sztoriban szemléztem és biztosan fogom is még - Róth Miksa múzeum, Rira, Rosenstein stb. - és van néhány, egészen pontosan két, tulajdonképpen új hely, ami sajnálatos módon nem került bele a kalauzba, szerintem mégis élhetőbb, színvonalasabb és kozmopolitább hely lett tőle Csikágó.
A kulináris paletta teljes feltárásához mindenkinek ajánlom a korábbi, Enni Csikágóban című bejegyzést, annál is inkább, mert a két helyből az egyik szerepel is benne.
A Damjanich utcai Linkát már év elején is a környék frissítő színfoltjának éreztem,
ami tiszta nagyvilági hangulatot csempész ide, némi vigaszt jelentve a Dózsa túlvégén rövid ideig működött Pesti Palánta miatt.
K Á V É (Linka)
A régi Katalin cukrászda újragondolt és ráncfelvarrott kiadását jelentő Linka még mindig a nagybetűs Reményt jelenti számomra, bár nem járok oda rendszeresen. Ha igen, az is többnyire ad hoc módon történik, főleg, hogy mostanában tíz esetből kilencszer ikerbabakocsival vagyok - legfeljebb a járdára kipakolt asztalok mellett férek el, a makramékkal és növényekkel telepakolt félszuterén helyiségbe esélytelen lemenni vele. Mégis, így is mindig feltölt a Linka, már az is elég sokszor ha jöttömben-mentemben benézek az ablakán. A finom, jó minőségű és SZÉP kávé, a finom, jó minőségű és SZÉP kaják, a közvetlen és barátságos kiszolgálás a hasonló stílusú vendégkörrel komplex elegyet alkot, ettől pedig minden alkalommal egy vagány, lüktető nagyvárosban érzem magam a saját lakókörnyezetemben. És ez sokat jelent.
Tetszik a környezettudatosság és a nem húsközpontú konyha is, hogy a növényi tej és a minőségi alkoholok tartása alap - bár ma már ez sok helyen magától értetődő (kellene hogy legyen), még mindig értékelem.
Nem akarok itt hosszan ömlengeni - ahogy többször is elmondtam már, ez nem egy fizetett PR bejegyzés, de ha az lenne, akkor sem akarnék - egy szó, mint száz, a Linka szuper, hogy van, azt hiszem egyet gondolunk a think globally, act locally törekvésről, talán ezért is van számomra amolyan otthonosság-jellege. Az igényes dolgok jók, ők pedig azok, és pont.
És éppen ez az igényesség az, ami a nyáron nyitott Ivy Coffee-t is vonzóvá teszi számomra.
Nekik nem ismerem a sztorijukat, nincs kiírva a Facebookra, nem olvastam velük interjút a We love Budapesten (persze még lehet), a hely szemmel láthatóan semmi mást nem akar, mint jó minőségű, normális kávét árulni normális körülmények között - a Linkánál mostohább lokációban, hiszen míg az előző Csikágó La Rambláján, a Pozsonyin üzemel, az Ivy Coffee az eggyel (kettővel) kevésbé szerencsésebb adottságú Péterfy Sándor utcában, a Garay Center és a Hernád utca között, ahol kevés a fa, kevés a zöld, viszont annál több a parkoló autó és a kutyaszar.
B É K E (Ivy Coffee)
Épp ezért, na meg mert közelebb is van, az Ivyban több időt töltök valahogy. Oda szaladok át, ha van egy kis időm és lehetőségem dolgozni, de ha épp a környéken járok és megtehetem, akkor is beugrok hozzájuk egy kávéra. Ami mindig nagyon finom. Na meg a lávasüti is, de ez nem szorosan a portfólió része. Ez a hely jóval egyszerűbb, nincs konyha, a belső tér is végletesen minimalista, de bár több ilyen lenne: egyszerű, őszinte, és színvonalas. Szemmel láthatóan egy pár csinálja az egészet, mindig ők ketten vannak ott, és sokat vannak ott, mégis mintha még élveznék is mindezt, és tényleg érdekelné őket, hogy milyen is a jó kávé, és 2022-ben hogy is kell kinéznie egy kávézónak.
Azt gondolom, hogy ha már Csikágó egyik szuperképessége a kezdetek óta az állandó, lüktető változás, ami annyira jellemző a környékre a Damjanich utcától a Keletiig, nekünk, akik itt lakunk, érdemes értékelnünk ezeket a törekvéseket.
Ráadásul ezek a helyek - ellentétben a felkapott Goat Herderrel vagy a nemrég általam is kipróbált és feldícsért Rirával - nem az állatorvosi egyetem külföldi, jómódú diákjaira, a Dózsa György úti irodházakban dolgozókra, vagy a Városligetet rekreációs céllal felkereső családokra és sportolni vágyókra építik a megélhetésüket, hanem valóban ránk, helyiekre. Drukkolok nekik, hogy minél tovább kitartsanak ezekben a nehéz időkben, és sikerüljön hosszú távon is megvetniük a lábukat itt. Nekünk pedig azért, hogy legyen lehetőségünk támogatni őket még sokáig.
Ha van kedvenc Csikágói helyetek, írjátok meg!
UPDATE: A Linka 2023 júniusában sajnos bezárt.
