Volt egy rövid időszak, amikor két életszakasz között találtam magam. Úgy döntöttem, kihasználom.

Olyan ma a Garay tér és a Garay piac, mintha mindenki kicsit megfeledkezett volna róla, meg azokról, akik látogatják, lakják. Pedig ennél többet érdemel.

Kérdeztem, ez meg mi. „Jelentkezni lehet az Inter idegenbeli visszavágóra, buszokkal megyünk, a jegyet Stefan intézi, csak be kell fizetni nála a lóvét.”

Csikágó. Ismered? Nem azt, hanem a magyart, csével. Lapos négyzet a Keleti pályaudvar és az Andrássy, a Rottenbiller és a Dózsa között. Vaskos a történelme, színes-szagos a jelene.

Ha János nem hal meg, ő sose ül itt, ebben az ülésben, aminek minden egyes apró szövete valaki máshoz illeszkedik: ahhoz, akinek most is vezetnie kellene.

A járvány beköszöntével, 2020 tavaszán az egyik barátom mesélte, hogy sokkal nyugodtabb lett, amióta minden zárva van - nem kell állandóan programokat csinálni attól tartva, hogy lemarad valamiről.