Garay tér

A hely, ami a helyieknek is egyfajta mostohagyerek, mégsem volt kérdés, hogy csikágói virtuális túrámat a Garayval indítom. A Garay, ahova majdnem minden nap átszaladok, a Garay, ami már többször kihúzott a szarból, amikor gyorsan kellett valami, a Garay, amit én is évekkel azután fedeztem fel, hogy a környékre költöztem. Akkor is - jellemzően - anyám hívta fel rá a figyelmem, aki épp feljött vidékről gyerekvigyázni. Pedig jártam én ott előtte is többször, sőt, még nem is éltem nemhogy Csikágóban, Pesten sem, amikor már olvastam róla.

Ronda, meg minden, de tényleg nagyon szeretem. Például a rózsák miatt. Fotó: Szombat Éva

Olyan ma a Garay tér és a Garay piac, mintha mindenki kicsit megfeledkezett volna róla, meg azokról, akik látogatják, lakják. Nem lett soha szexi, nem futott fel, mint a közeli Hunyadi, se nem elég nagy és sokszínű, mint a Lehel téri piac, nincs népszerű hashtagje, nem posztolnak innen életmódtudatos gasztrobloggerek szombat reggelenként, és celebritások se járkálnak itt #nomakeup fullsminkben.

Pedig alig több mint tíz éve, hogy 2008-ban átadták a felújított piacot és az afölé felhúzott szürreális, minipláza-szerű rettenetet, összességében hét szintet felfelé-lefelé. Valahogy a jó ízlés kimaradt az egészből, és mára furcsa, igen diverz mini-társadalom képződött ott, amely lefedi gyakorlatilag a teljes magyar palettát, illetve még annál is többet: szinte az egész világot Egyiptomtól az Egyesült Államokig, Kínától Kanadáig. Egy kis rezervátum a Keletitől és a Dózsától egyaránt néhány perc gyalogútra, ahol a babakocsis anyukáktól a banyatankos néniken át az illegális prostítúcióig, a keverékkutyát fenntartható vászonból szőtt pórázon sétáltató külföldi egyetemistáktól a kétdekást szorongató kőművesekig minden van, emellett piac, bevásárlóközpont, lakópark és mélygarázs.

Vásárcsarnokunk 1930 körül tagadhatatlanul jobban nézett ki. Forrás: Wikipédia

A Garay legfőbb vonzereje mindig is a hivatalosan 1931-ben megnyílt piac volt, ami jelenleg is üzemel a föld alatt, miközben - ahogy a Wikipédia is írja- a Garay tér megszűnt térnek lenni. Inkább terecske, ahol nyáron rózsák nyílnak, télen karácsonyfát árulnak, van egy igazi, hamisítatlanul Harlemre emlékeztető, nagyjából 20 négyzetméteres játszótere is, és persze a lehető legszínesebb társadalmi közege. A kocsmák pedig mintha valóban 1930 óta itt állnának, és mintha a közönség is csak öltözetet váltott volna közben.

Jobbulást Jocinak. Fotó: Pálmai Zoli

A téren valójában már a XX. század óta kínálgatták árusok a portékáikat. Hogyisne tették volna, hiszen közel volt a pályaudvar, Csikágó pedig - tengerentúli névadójához hasonlóan - tényleg robbanásszerűen fejlődött. Tele volt a környék kisiparosokkal, akik nem voltak ugyan gazdagok, de a piac (akkor) sem dicsekedhetett valami csillogó fényűzéssel: földre terített pokrócokon folyt a kereskedelem, az általános higiéniai állapotok nem mindig ütötték meg az optimálisnak mondható szintet. Be is záratta a városvezetés a 20-as években az egészet, hogy a fenti képen is látható tervek szerint 1931-re rendes, gatyába rázott, hivatalosan is funkcionáló vásárhelyet faragjon belőle.

Épül-szépül a Garay piac 1922-ben. Fotó: Lőw Miklós, Fortepan

Az így felépült piacot aztán a lakosság hét évtized alatt szó szerint elnyűtte, így, amikor már nem lehetett tovább halasztani, újabb felújítás vált indokolttá. Az építkezés végül 2003-ban indult meg, azzal a céllal, hogy modern, de az eredeti funkcióknak megfelelő létesítmény születessen. Sőt, több annál, egy mindent igényt kielégítő épületegyüttes. Akkoriban pláza nélkül senki nem bírt meglenni, így került a 2008-ban átadott Garay Centerbe minden is: a mínusz egyedik szintre költözött vissza a piac, a földszintre üzletek, szolgáltatások és food court, az első emeletre irodahelyiségek, afölé pedig lakások kerültek. A piac alá mélygarázsokat ástak.

A nénik 1971-ben is ott voltak, ma is pont ugyanúgy néznek ki, csak nem fekete-fehérek. Fotó: Urbán Tamás, Fortepan

Laikus szemmel nézve nem biztos, hogy eleve rossz volt az elgondolás, bár azt nem tudom, tényleg kik lehettek volna azok, akik ott bérelnek irodát, és mennyire sejthette az akkori városvezetés, hogy azért Michelin-csillagos étteremmel nem kell számolni a környéken. (Kivétel egyébként ebben az értelemben pont van, hiszen Budapest egyik gasztronómiai sikere, az Olimpia vendéglő a Garaytól mindössze néhány méterre él és virágzik, amikor épp nincs koronavírus.) De attól még tény, hogy a Garayban valójában egy kebabos, egy kínai, egy kifőzde és egy Fornettis él meg, továbbá az engem Sevillában gyakran látott hasonmására emlékeztető pultos bácsival operáló koccintós büfé-kávézó, az újságosba oltott lottózó, az órás, a természetesen elmaradhatatlan kínai diszkontok, és mindennapjaim tartópillérei: a Penny, a Dm, a Pepco, a kisállatkereskedés (macskaalom és táp), a tisztító+varroda, és nagyjából ennyi. Az emelet teljes mellszélességgel kong, iroda egy darab se, a nemrég nyílt - majd szinte azonnal bezárásra kényszerült - edzőterem egyelőre vegetál. A piac is kicsit fakó, kicsit savanyú, de a miénk. Vannak bátor újítók, van, aki Marmonstein kenyerekkel próbálkozik, lehet venni csicseriborsót, megvannak a nénik, a hentesnél szép a csirkemell és mindenki nagyon kedves. A lényeg pedig számomra ez.

Garay Piac 1932. Forrás: egykor.hu

Mondhatnám azt is, hogy nekem nem kell sok, nem vagyok luxussznob, de igazából nagyon szeretem a jó alapanyagokat, amit a Garay szükségszerűen nem nyújt. Viszont mindig ott van, amikor kell, számíthatok rá, és pont azt adja, amiből meg tudom vetni a háztartás mindennapos alapjait. Kicsi, átlátható, praktikus, olcsó és rendkívül őszinte. Közel van, nemcsak távolságban. Tetszik benne, hogy olyan, amilyen, hogy legalább valamilyen, hogy nem PC, nem áll meg rajta a filter, hogy mer nyers és eklektikus lenni, hogy van benne trash, de a törekvés is a rendezettségre. Szeretem, hogy sokszínű, praktikus, nincs mindig jókedve, de alapvetően optimista. Úgy tűnik, felvállja a tévedéseit is.

Ilyen a Garay, amikor jó kedve van. Forrás: 7.kerulet.ittlakunk.hu

Ahogy mondom, vannak, akik a mának élnek a Garayn, és mindig vannak, akik nekifutnak a dzsentrifikáció katalizálásának. A sarki virágboltos, az olajos magkülönlegességeket árusító fűszeres, vagy a közeli növényboltba oltott hipszterkávézó mesélhetne erről. Persze nem ők a többség, és nem is kell, hogy ennek a cikknek legyen valami felfelé ívelő, pozitív végkicsengése. A Garay szerintem Csikágóbb Csikágónál, és mint ilyen, az állandóságba oltott folyamatos változás szellemét hordozza magában. Kíváncsian várom a következő évtizedekre tartogatott fejezetét, addig pedig örülök neki, hogy itt van, és mindig kisegít, amikor kell.

Icike-picike piac a mélyben. Saját kép, kb. minden nap el tudnám készíteni.

For the record: Nyugi, a cikk megírásáért senkitől egy fillért nem kaptam, teljes egészében önálló, nullszaldós, saját, szubjektív szellemi termék. Nincs benne se politika, se városfejlesztés, se városellenfejlesztés, és ez mindenről elmondható, amit innen, Csikágóból üzenek.

Például ezért is kedvelem.

Források:

https://7.kerulet.ittlakunk.hu/holmi/uzletek/garay-uzletkozpont-es-piac-garay-center

https://hu.wikipedia.org/wiki/Garay_t%C3%A9r