Szignifikánsan elérhető törmelékfeldolgozás
Írások
Írások
Január dereka van, elteltek az ünnepek, múlófélben az új év izgalma, kopnak a fogadalmak. Innentől szokott kezdődni az az időszak, amikor ki akarjuk húzni a tavaszig hátralévő heteket, pláne itt, a város mélyén.
2024 összegzése, ilyet még sosem csináltam, de nagyon jólesett. Tulajdonképpen nem is volt rossz a tavalyi termés, ha idén is ennyit tudnék írni, örülnék neki.
Állandóság a káoszban, kertünk, tüdőnk, oxigénünk. A Liget újra felbukkan 2024 őszén, hogy megmutassa egy korábban még sohasem látott (!) arcát.
A ragacsos csikágói nyár kétharmadánál jártunk, amikor a 7 éves fiam egyik pénteken váratlanul kijelentette: a szomszéd Klári néni magányos lehet, sose jön hozzá senki. Süssünk kekszet és vigyünk neki belőle.
Csikágó maga a 15 perces városrész, ha van előnye az itt élésnek, ez biztosan az. Összeszedtem a jelenét, a múltját, és kicsit a jövőjét.
Idén jelent meg először markánsan az életemben a halál. Pár hete tanulgatom, hogy mi is ez. És végre írni is tudok róla.
Ki jár a Bethlen Téri Színházba? Én eddig nem sokat tudtam róla, és szerintem nem vagyok egyedül ezzel. Eddig.
Terézanyut lapátra tették, de megmentettem. Aztán megvizsgáltam, hogy boldogulna ma.
A Bajza utcai garzonház első látásra egy óriási szürke kőtömb. Van, akinek másodikra is - pedig remek története van.
