Kifogyhatatlan Bethlen tér: a McDaniel College

Az idei évem mostoha a blogolás szempontjából, többhavi restanciát pótolok ezzel a bejegyzéssel. Mélyen benne jártunk még a nyárban, szandálos július volt, amikor megkeresett a McDaniel College, hogy hallottak felőlem, érdekel-e, miket csinálnak ők ott a Bethlen téren?

Hát hogyne érdekelt volna.

A Bethlenről különben többször is írtam már, hosszasan és élvezettel. Először rögtön 2021-ben, a blog indulásakor és tavaly tavasszal is, amikor a színházat érintő közösségi projektben vettem részt. Még mindig Csikágó esszenciájának tartom ezt a rombusz alakú, a rá zúduló bődületes forgalomtól megereszkedett, szmogtól és villanyvezetékektől behálózott terecskét, ahol néhány évtizeddel ezelőtt még villamos is járt. Akkor azt mondtam róla, nem mutatja meg magát könnyen - ahogy maga a környék sem - és most kiderült, még nekem sem tette meg. Különben nem hagytam volna ki az ott álló nagy bérház, az állatorvosi, a Péterfy és a zsinagóga felsorolásából azt a hatalmas tömböt, ami sok minden volt már a történelem során, és ami ma egy amerikai egyetem, a McDaniel College kampuszaként is szolgál.

A sokat látott bejárat.

Pedig annyiszor eljöttem már mellette. Naponta több százan megteszik, hiszen aki a Keleti felől érkezik Csikágóba, ki sem tudja kerülni a több emeletes, még mindig jó karban lévő épületet, aminek fő ismertetőjegyei a melegebb évszakokban a kerítésen átbukkanó ágak, levelek, kúszónövények és a kapuján egész évben ki-beáramló, mindenféle nációjú fiatalok.

A madárcsicsegős előkert látványa mindig is balzsamként hatott az irodából hazafelé jövet a Keletiből előkecmergő idegrendszeremre, és persze minden érdekel, ami a környékkel kapcsolatos, úgyhogy izgatottan és lelkesen sétáltam be az intézmény kapuján ezen a júliusi délelőttön. Kocs Kristóf, a McDaniel kapcsolattartásért felelős munkatársa pedig már a portán várt, hogy alaposan körbevezessen.

Háttérben a kerítés, ami mellett szinte naponta elmegyünk a Bethlenen.

Siketnémák, háború, Kozmucza Flóra

Az élmény, amit kaptam odabent, alapvetően kettős volt. Egyrészt szólt magáról az épületről, erre is voltam leginkább kíváncsi. A magyarázatot hallgatva elképzeltem, hányféle ember élt, dolgozott már itt, miket-kiket láthattak és hallhattak ezek a falak, lépcsők, korlátok. Valamennyire ismertem a ház történetét, de most kronológikus sorrendben állt össze 1877-ben kezdődött sorsa: ekkor nyitotta meg kapuit izraelita siketnéma intézetként, és 1926-ig így is működött. A ‘30-as években elemi iskola és nőegylet lett - a mostani zsinagóga helyén volt a tornaterem - aztán a történelem megint csavart egyet a dolgokon, a 2-ik világháborúban már szükségkórházat csináltak belőle. Voltak, akik itt élték túl a holokausztot, a kórház egy darabig védett volt a nyilasoktól, bár nem teljesen: ‘44-ben hurcoltak el embereket innen is. Kórházként a háború utánig működött, átmeneti menedéket nyújtva azoknak is, akik visszajöttek a deportálásból, munkaszolgálatból, frontról.

Iskola, kórház, intézet, alapítvány, iskola.

Az ötvenes évek elejéig aztán egy amerikai szervezet rendezett be székházat a még mindig zsidó tulajdonban lévő épületben, végül ‘56-ban államosították: akkori nevén a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola kapta meg, aminek első női oktatója, később igazgatója Illyés Gyuláné Dr. Kozmucza Flóra volt. Ő egyébként a magyar gyógypedagógia és pszichológia megújításán, kiszélesítésén túl nemcsak az irodalomban hagyott nyomot Illyés Gyula feleségeként és József Attila múzsájaként. Filozófiából doktori, magyar-francia-német szakokról középiskolai tanári végzettséggel is rendelkezett. Rengeteget el lehetne róla és a munkásságáról mondani - nem is értem, hogy miért nem írt még senki könyvet vagy készített filmet Kozmucza Flóráról?

Irodalomtörténet a falon.

Multikulti, podcast stúdió, büfé helyett Hari kebab

A gyógypedagógusok is elköltöztek innen néhány évtizeddel később, az addigra alaposan lelakott, majd felújított épületet 2000-ben vette át a Villányi úti bázisát épp kinövő McDaniel College Budapest Campus, aminek a működését a magyar szolgáltató, a College International biztosítja. És itt kezdődött az én tárlatvezetésem második része, ami már nem a múltról, hanem a jelenről szólt.

Itt, Csikágóban ezen a főiskolán - ami csak nevében az, amúgy egyetemi diplomát ad - jelenleg 60 nemzet kb. 600 diákja tanul. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a McDaniellel szemben van az állatorvosi egyetem is, akkor már érthető, hogy miért gondolom Csikágót ennyire multikulti környéknek.

Kertészlak, amiből podcast stúdió lett.

A McDaniel egyébként valójában Maryland államban, Caroll megye székhelyén, Westminsterben található, a Bethlen téren az európai leánykampusz van, ami ugyanazt a képzést nyújtja a diákoknak Budapesten, mint az USA-ban, az európai környezethez igazodva. Átjárás lehetséges, sőt, sokan emiatt is jelentkeznek ide. A fő programban művtörit, közgazdaságtant, kommunikációt, üzleti ismereteket, politológiát, pszichológiát lehet tanulni. Sok külföldi hallgató itt készül fel az orvosi és állatorvosi tanulmányokra. A Bethlen téri kampusz otthont ad a College International Budapesti Matematikai Szemeszterének is, aminek keretében amerikai és kanadai matematikus hallgatók tanulhatnak híres magyar matematikus professzoroktól. Az oktatás elég személyre szabott, családias és multikulti egyszerre, még a magyarok között is sok a külföldi, amit az elején nem is értettem. Kristóf elmagyarázta, hogy ezalatt a külföldön született magyar származású diákokat kell érteni, akiket ideküldenek a szülők egy időre az óhazába tanulni.

A diákok egy része a környéken lakik, főleg a Rottenbilleren, a McDaniel igény szerint segít nekik a szálláskeresésében. A főiskolai élet nyüzsgő, bár a diploma után sokan az USA-ba, Európába mennek mesterképzésre vagy saját vállalkozást alapítani, kevesen maradnak Magyarországon.

Diákok analóg Facebookja.

Az épület különben tükrözi a sokszínűséget a történelmi falak között: a diákok postit-eken és színes plakátokon üzennek egymásnak, az alagsorban zongora van, a könyvtárban könyvek mindenféle nyelven. A podcast stúdió még új, alig használják, a tágas hátsó udvar asztalait és padjait annál többen.

Ez az udvar nagyon tetszett nekem is, rögtön mindenféle környékbeli rendezvényeket vizualizáltam rá. Talán meg is valósulnak majd, az újonnan nyíló, külön épületben helyet kapó művészeti részleg állítólag a környékbeliek számára is nyitva lesz. Megérné, mert elbűvölő csendes, fűtől-fától roskadozó zöld sziget ez az égig érő bérházak között.

Ez is egy üzenőfal a világ minden tájáról, Csikágó mélyén.

Két dolog nincs a campuson: tornaterem és büfé. Előbbit pótolja az ugyancsak a téren található állatorvosi egyetem, utóbbi érdeklődés hiányában kimúlt: a diákság inkább az átellenben lévő Hari kebabot preferálja, értem is őket.

A profin karbantartott kertet és udvart egyébként húsz éve ugyanaz a kertész gondozza, talán elődjéé lehetett az udvar sarkában álló picike lakás, amiből a podcast stúdió lett.

A campus nem hivatalos büféje.

Kristóf még a dékánhoz is bevitt volna, csak épp nem tartózkodott az irodájában, ahogy nyár közepén néhány szorgos japánon kívül diákokkal sem találkoztunk. Állítólag nekik - a japánoknak - megy a legnehezebben az európai életvitel, sokan közülük azért érkeznek meg jóval a tanév kezdete előtt, hogy felvegyék a tempót.

Ez a McDaniel, azt hiszem ennél alaposabban nem tudtam volna bejárni és megismerni. Egy darabka amerikai campus életérzés a Bethlen téren, ami már így is tömény történelem és sűrű életszag. Örülök, hogy láthattam! Remélem egyszer a Péterfybe, az állatorvosira, vagy a giga bérházba is meghívnak körülnézni.

P.s.: Természetesen, ahogy minden egyes #greetingsfromcsikago bejegyzés és poszt, ez is teljesen ingyenesen valósult meg, és a valóságot tükrözi.