Tél Csikágóban

Január dereka van, elteltek az ünnepek, múlófélben az új év izgalma, kopnak a fogadalmak. Innentől szokott kezdődni az az időszak, amikor ki akarjuk húzni a tavaszig hátralévő heteket, pláne itt, a város mélyén.

A tél a pesti oldalon sosem a szebbik arcát mutatja. Sötét, latyakos, hideg, kevés benne az öröm. Az egyik például az, amikor észrevesszük, kicsit tovább van világos. Szép, amikor rózsaszín az ég alja Buda felé, és az is jó, ha éppen esik egy kis hó. De azért a természet nem kápráztatja el a csikágóiakat ebben az évszakban.

A műjég, ami nem csikágói, de mégiscsak karnyújtásnyira van.

Az emberek ilyenkor ösztönösen a meleg helyeket keresik. Behúzódnak a lakásba, és csak a szükséges dolgok miatt mozdulnak ki, vagy ellenkezőleg, teleszervezik az életüket találkozókkal és eseményekkel.

Én inkább az első csoporthoz tartozom, próbálok lassabban élni, amit nem is nehéz betartani kisgyerekekkel (persze ez is gyors, csak máshogy). De ha nem lennének, akkor is igyekeznék kevesebbet jönni-menni és olyan tevékenységeknek hódolni télen is, ami igazán örömet ad.

SPORT

Csikágóban a téli sportok egy kivételével korlátozottan állnak rendelkezésre. Itt nincs kirándulgatási lehetőség, meg Normafa - egy szál domb árválkodik a Ligetben, de hó híján sokat nem lehet kezdeni vele télen sem azonkívül, hogy felmegyünk rá és lejövünk róla. De amúgy szuper kis szánkópálya tud lenni.

Hó: ritka errefelé, mint a fehér holló.

A futókör viszont nem megy sehova télen sem, ahogy a kosárpályák meg miegyebek se, a környékbeliek kitartóan használják is őket. Ráadásul a közelben terül el egy olyan attrakció is, ami csak ezekben a hónapokban érhető el, tulajdonképpen országos különlegesség. Ez pedig a műjég, a ma is eredeti funkciójának megfelelően használható, korcsolyázásra alkalmas emlékmű. Durva, de már az 1870-es évek óta üzemel, persze a történelem őt sem kímélte. A világháborúban megsemmisült, ujjáépítették, de előtte és utána is többször felújították már. Nem csoda, mindig is népszerű volt: hamisítatlan, megelevenedett képeslap. Hétvégenként és délutánonként most is szabályos népvándorlás zajlik felé, gyakran a Ligetes mélygarázsokból indulva.

Aki nem tud korcsolyázni, nincs kedve futni, nem fér be a zsúfolt kosár- vagy a focipályákra sem, annak benti mozgáslehetőségek maradnak. Csikágóban nem ismerek személyesen minden edző-, dzsúdó, karatetermet, jóga-, spinning, pilatesstúdiót, de ezeket többnyire amúgy is érzelmi alapon vagy ajánlás útján választjuk. Ami szerintem klassz és totálisan helyi, az a Rottenbiller elején a régi autószerelő műhelyből átalakított falmászó terem.

KULTÚRA

Télen (is) jó ötlet kulturálódni, és itt könnyű is, hiszen a belváros szélén élünk: a színházak, koncerttermek, mozik, szórakozóhelyek itt vannak a szomszédban. Ha még ekkora távolságot sem akarunk megtenni a hidegben, a Róth múzeum adja magát, mert mindig van benne valami program, ahogy a Bethlen Színházban is, bár azt még mindig nem érzem eléggé bekapcsoltnak a környék vérkeringésébe.

Csikágó egyetlen múzeuma: Róth Miksa

A Zene Háza ellenben szinte kikerülhetetlen, mögötte ott a Vajdahunyad, és óriási szerencsénkre a múzeumokkal körülvett Hősök tere is egyetlen köpésre van tőlünk. Tulajdonképpen gyalogszerrel össze lehet rakni a környéken egy tökéletes téli hétvégét korizással, múzeummal vagy koncerttel, és még egy ázalgás is beleférhet a Széchenyiben.

KAJA, PIA

Ezen a téren még mindig gyér a felhozatal, ami talán már így is marad. Ugyanaz a helyzet, mint a kultúrával, szórakozással, túl közel van a belváros. De ez nem jelenti azt, hogy nincsenek jó helyek: Csikágóban az utóbbi években a kávézó vonal például dícséretes irányt vett, ami a téli hónapokban kiváltképp jól jön. A Péterfy Sándor utca és a Hernád sarkán álló Ivy Coffee kinevelt magának egy elkötelezett törzsközönséget, ami önmagában is elismerésre méltó teljesítmény, és a Damjanichon újranyitó Linka, mellette a Horeb Café, valamint az állatorvosival szemben magabiztosan működő Goat Herder szintén barátságos, nagyra becsült egységek.

Természetesen a Damjanich állócsillagai közé sok hely tartozik a Liget felőli végen régóta üzemelő, legendás olasztól a Piroska éttermen át a garzonház földszintjének felét betöltő Sergio pizzériáig. Egyikük sem a gasztronómia csúcsa, de már az is jó, hogy léteznek. Ennél magasabb színvonalú helyek viszont nemigen vannak, persze a Ligetben és a Hősök tere környékén igen. A Dózsán ott a főleg turitákra alapozó Paprika csárda is, de olyan igazán jó beülős, ahova téli estéken le lehetne menni, olyan nincs errefelé - ha csak a Fekete Gyöngyöt, a Spar melletti Chili bisztrót, meg a hasonlókat nem számítjuk ide. (Nem számítjuk)

Az Ázsia udvarbéli bubble tea színes és vicces, így télen még jobban felértékelődik.

Ázsiai éttermekből viszont jól állunk, amik a hideg hónapokban szerintem segítenek komfortosabbá tenni a létezést. Kedvencem a Keletinél lévő Asian Street Food udvar, aminek kajától függetlenül is külön hangulata van, de a Damjanich elején nemrég nyitott Cung étterem, és az István utcai Four Seasons vietnámi kifőzde is barátságos helyek.

Ja, és a Garay téren is lett egy aprócska, cuki pizzéria, ahol a tulaj süt. De beülni ide sem lehet.

Tudjátok, mi kellene ide? Egy klasszikus, melegkonyhás pub.

EGYÉB

A feniteken, és a már említett fürdőzésen kívül elvétve jut eszembe helyi program. Csikágóban a tél már csak ilyen, ki kell bekkelni. Ha valamire, arra viszont mindenképp jó, hogy nyugiban maradjunk, amit úgyis lehet, hogy elkezdünk kapcsolódni a mikrokörnyezetünkhöz. Ezek a legjobb alkalmak sétálni a környéken, szétnézni a közelben, betérni azokra a helyekre, amik nincsenek messze, de mindig elmentünk mellettük. És persze megismerkedni a szomszédokkal, ha ez még nem történt meg. Áthívni őket egy kávéra, vinni nekik a muffinból, megkérdezni, ki hogy van. Megtalálni a falut a városban.

Higgyétek el: a téli hónapok sem rosszabbak a többinél, csak előfordulhat, hogy más megközelítést érdemelnek.

Fotók: mind saját és zemintzoltáné