Vasárnap

Máriafürdőnél szállunk fel a kora délutáni IC-re. Nincsenek sokan, pláne nem első osztályon. Gyorsan megtaláljuk a kupét, csak egy konszolidált fiatal pár ül benne. Fiú, lány, szemüveg, tomtom cipő, krémszínű cuccok. Ügyet se vetnek vihogásunkra, a fiú a laptopjába mélyed, a lány összehúzott szemekkel nyomogatja a telefonját.

A srác valahol Fonyód után néz fel először a képernyőről. Látszik, ahogy a kurzorja idegesen ugrál az excel tábla egyforma, helyenként színezett téglalapjai között. A vonat tompa zakatolásától alig hallhatóan, indulattalanul motyogja maga elé: - Az elmebeteg Gyurit nem hívjuk meg.

A lány leteszi a telefont az ölébe, ő is felnéz. Mélyet sóhajt, lassan fújja a levegőt, idegesen ránt a haján. - Muszáj - válaszolja rekedten.

- Nem muszáj - feleli a srác kapásból, állva a lány tekintetét.

- Nagyanyádat is meghívtuk - vált taktikát a lány. Pár másodperc csend.

- Az más. Ő közeli rokon. - A srác még nyomatékból hozzáteszi - És nem alszik ott.

Hosszú csend Siófokig. A fiú közben jobb híján becsukja a laptopot, előveszi a telefonját. Elintéz pár diszkrét hívást, aztán maga elé meredve szórakozottan annyit mond: - Erikáék a gyerekekkel jönnek.

A lány, mint akit villámcsapás ért. - A vacsorára is? - húzza fel a szemöldökét.

- Igen - feleli a srác színtelen hangon. - Megpróbáltam lebeszélni őket, de nem ment.

A lány idegesnek látszik.

-Akkor át kell variálni az ültetést. Majd esznek Osziékkal.

- Aha, persze - grimaszol a srác.

- Tudsz jobbat? - mered rá a lány. A fiú nem válaszol, nézi a tájat. Csak akkor fordul újra a lány felé, amikor a Balaton eltűnik a látóhatárról. Békítőleg rákérdez: - Nem vagy éhes?

- De - válaszolja fásultan a lány - Ma még kábé semmit nem ettünk. - Békítőleg ő is hozzáteszi: - Rendeljek valamit Woltról? Mire hazaérünk megjön.

Komoly arccal odanyújtja a mobilját a fiúnak, az pötyög rajta valamit, visszaadja. A lány is beírja a magáét, majd mogorván a képernyőre mered, hangja csattan, mint az ostor. - Nyolcezer? Minek kell neked ennyi minden?

A fiúnak kínos, a padlót nézi, úgy válaszol: - Múltkor is ennyi volt, nem emlékszel? Ennyibe kerül.

A lány nem válaszol, puffog magában még egy kicsit, a fiú próbálja elsimítani a dolgot. - Kell a kártyám? - kérdezi. A lány fel sem néz.

A vonat hamarosan becsattog előbb Kelenföldre, aztán lomhán a Délibe is. Leszállásig meg sem szólalunk.

Kép: Unsplash/Andy Pierce