Meg lettünk említve

• Egy menüt kérek. Látom, még van ott az alján egy kevés.

• Igen, egy adag még kijön belőle. De csicserit már nem tudnék adni.

• Na, akkor beindult az üzlet?

• Alakul. Benéznek azért. Meg is lettünk említve valami Csikágón.

• De jó, azt én írtam! Az a blogom.

• Mije?

• Blog. Mindegy. Itt a környékről írok, meg dolgokról, amik érdekelnek.

• Igen? Én egész életemben itt laktam.

• És milyen volt?

• Jó. Először a Cserhát utcában laktunk a mamával. Aztán elköltöztem a Nefelejcsbe, mert anyám meg én az a két dudás egy csárdában. Most itt lakom a Peterdyn.

• Akkor itt mindent tetszik ismerni.

• Igen. Azon meglepődtem, hogy még tudják az emberek, hogy ezt a környéket így hívják. Régen az is volt, főleg a Keleti környékén.

• Mármint milyen?

• Veszélyes. De sokat változott. A Cserhát utcában pédául még apácazárda is volt.

• Komolyan?

• Hát, én nem láttam, a mama mesélte.

• Tudja, hogy van egy könyv is a Csikágóról?

• Mi? Egy film?

• Nem, egy könyv.

• Aha, nem tudtam. De jó ez a környék, szeretem. Van minden. De sokan költöznek is. Mindig is így volt.

• Jobb lett a környék?

• Ahogy vesszük. Nagyobb a forgalom, több a szemét. De biztonságosabb is. Nem mennék el innen. Na, de micsodája is van magának, amin meg lettünk említve?