Meg lettünk említve

• Egy menüt kérek. Látom, még van ott az alján egy kevés.

• Igen, egy adag még kijön belőle. De csicserit már nem tudnék adni.

• Na, akkor beindult az üzlet?

• Alakul. Benéznek azért. Meg is lettünk említve valami Csikágón.

• De jó, azt én írtam! Az a blogom.

• Mije?

• Blog. Mindegy. Itt a környékről írok, meg dolgokról, amik érdekelnek.

• Igen? Én egész életemben itt laktam.

• És milyen volt?

• Jó. Először a Cserhát utcában laktunk a mamával. Aztán elköltöztem a Nefelejcsbe, mert anyám meg én az a két dudás egy csárdában. Most itt lakom a Peterdyn.

• Akkor itt mindent tetszik ismerni.

• Igen. Azon meglepődtem, hogy még tudják az emberek, hogy ezt a környéket így hívják. Régen az is volt, főleg a Keleti környékén.

• Mármint milyen?

• Veszélyes. De sokat változott. A Cserhát utcában pédául még apácazárda is volt.

• Komolyan?

• Hát, én nem láttam, a mama mesélte.

• Tudja, hogy van egy könyv is a Csikágóról?

• Mi? Egy film?

• Nem, egy könyv.

• Aha, nem tudtam. De jó ez a környék, szeretem. Van minden. De sokan költöznek is. Mindig is így volt.

• Jobb lett a környék?

• Ahogy vesszük. Nagyobb a forgalom, több a szemét. De biztonságosabb is. Nem mennék el innen. Na, de micsodája is van magának, amin meg lettünk említve?

Lombik

• Jaj de aranyos babák! Megnézhetem őket?

• Persze.

• Ikrek?

• Igen.

• Nem is hasonlítanak.

• Kétpetéjűek.

• Nahát, ilyet még nem is hallottam.

• ….

• Nagyon aranyosak.

• Köszönöm.

• Biztos nehéz velük.

• Hát, néha az. De szerencsére jó gyerekek.

• Biztos sokat sírnak. Meg látom, maga sem húszéves már.

• Most le tetszett öregezni?

• Hát látszik, hogy nem húsz.

• Nem vagyok már húszéves, az igaz. Idén leszek negyven.

• Hát igen, mint a lányom. Az is negyvenhárom lesz.

• Én még csak negyven.

• A lányom negyvenhárom. De neki még gyereke sincs... Nem is lehetne már, csak lombikkal, mint magának.

• De ezek nem lombikosak.

• Neki is már csak lombikkal lehetne. Én már teljesen kétségbe vagyok esve.

• Sajnálom.

• Hogy lehet kérni ezt a lombikot?

• Fogalmam sincs. Ők nem lombikbabák.

• A lányomnak máshogy már nem lehet.

• Hát igen, de a remény hal meg utoljára. Nekünk viszont mennünk kell. Szép napot.

Savanyús

-Lesz még valami az uborkán kívül? Levet tehetek rá? Igen, az ott az anyukám a polcon, jól kiszúrta. Ki kellett tennem, a vásárlók kérték. Mindig itt árult, a régi piacon is, utána a Rottenbiller utcán is, amíg ezt átépítették. Amikor meghalt, a régi vevők mondták, hogy tegyem ki a képét, neki itt van a helye. Jönnek az öregek, mindig köszönnek neki is, megkérdezik, hogy van. Olyankor gyakran meglibben a terítő is a kép alatt. Itt van neki a helye. Meg nekem is. A lányom is be szokott segíteni, hatáves kora óta. Én meg a kenyeresnek itt a szomszédban, ha nála nagy a sor. Így van ez itt, segítünk egymásnak.

Céklát most nem visz?