Személy szerint tényleg nem vágytam semmi másra, csak sokszínű, a létet nem a panaszkultúra köré építő emberekre, kevesebb kutyaszarra, némi idegen nyelvre, másik kultúrára, inspirációra, töltődésre és egy szelet Zacher-tortára.

Komótosan evett, miközben a vastag üvegen túl száguldozó forgalmat bámulta. Buszok, taxik, biciklisek, személyautók végtelen sorban. Marsha nem tudott betelni a látvánnyal, és tisztában volt azzal is, hogy most mindent duplán kell néznie.