Kemping
A kempingben megáll az élet.
A kempingben megáll az élet.
Nemcsak amiatt, mert nincs wifi sehol, a távolságok pedig kicsik. Az ember laptopot eleve nem hoz magával, fél nap után rájön, hogy telefon is felesleges. A parton lakik, ahol nincs más, csak tucatnyi árnyalatban játszó, kékeszöld víz, napszítta nád, barna föld meg a hol vakító, hol haragosan sötétlő ég. A madárcsicsergést csak a gyerekzsivaj írja felül.
Az ember így egész nap papucsban sétál a sátrak, a vizesblokkok meg a part között, reggeltől estig. Órákon át ebédel, nagyon nagyon lassan és körültekintően, ahogy kell. Aztán szöszöl a grillezéssel, mert jólesik neki. Fontos kérdéseket vitat meg az évente egy-két alkalommal látott règi barátokkal. Az idő, mint fogalom megszűnik, visszatér a barlangi lét, csak a nap állása, illetve jelenléte az, ami befolyással bír bármire. Mindig vizesek a fürdőruhák, a gyerekek mindig éhesek és sosem ülnek le. Ha szakad az eső, annál inkább nekiindulnak.
Az ember vállat von, három nap után semmin nem idegesíti magát, a kempingezés szép lassan lecsiszolja róla a nagyváros mocskát. Maradnak a színek, a szagok meg az emlékek. Majd jövőre megnéz valami mást is, mondogatja. Aztán tudja, hogy úgyis itt fog kikötni, a parton, hogy tovább figyelhesse a kékeszöld víz tucatnyi árnyalatát.
San Francisco
Az utolsó állomás San Francisco volt. Leadtuk a lakóautót, visszakaptuk érte a kauciót és Airbnb-be hurcolkodtunk. Tetszett a tulaj, egy idős, békésnek tűnő indiai-amerikai bácsi, akinek kívül almazöld, belül narancssárgára festett háza valamiért akkor is curryillatot árasztott, amikor nem főtt a konyhában semmi.
Kettőezertizennégy őszén heteken át jártuk Kaliforniát. Nászúton voltunk, nem volt éppen sok pénzünk, de pontos tervezés és beosztás mentén haladtunk egy bérelt lakóautóval. Mentünk sivatagban és hegyekben, aludtunk óceánparton és nemzeti parkban, buliztunk kaszinóban és mezítlábas hippifesztiválon. A vacsoránkat kempingfőzőn vagy tábortűznél dobtuk össze, nagyon sok hideg sört ittunk, és világosan, tapinthatóan éreztük, hogy különleges gömbbe zártuk magunkat ezzel az úttal. Olyanba, amiről beszélni lehet, de a súlyát érzékeltetni nem igazán.
Az utolsó állomás San Francisco volt. Leadtuk a lakóautót, visszakaptuk érte a kauciót és Airbnb-be hurcolkodtunk. Tetszett a tulaj, egy idős, békésnek tűnő indiai-amerikai bácsi, akinek kívül almazöld, belül narancssárgára festett háza valamiért akkor is curryillatot árasztott, amikor nem főtt a konyhában semmi. A bácsi gyakorlatilag alig tartózkodott otthon, hol bridzsezni ment, hol barátokkal vacsorázott, de legfőképpen több műszakban dolgozott.
Egyik este végre elcsíptük, leültettük, beszéltettük. Ahogy a háza mutatta, jó ízlésű, intelligens és vicces ember volt, az a ritka típus, aki se nem sok, se nem kevés. Elmondta, hogy a felesége tavaly halt meg, a lánya egy másik államban jár egyetemre, más gyereke nincs. Biztatták a barátai, hogy adja ki a fölösleges helységeit, nem lesz annyira egyedül tőle, egyébként meg trolibusz sofőrként dolgozik a nyugdíj mellett. Eredetileg könyvelő volt.
Sokat láttunk ezalatt a három és fél hetes road-trip alatt, de ettől akkor is csak pislogtunk. Miért megy valaki öregségére buszsofőrnek, ha előtte évtizedeken át könyvelt, és szemmel láthatóan anyagilag sincs rászorulva? Mennyi bátorság kellett hozzá, hogy ennyi idősen nekiálljon megtanulni valami újat, és bírja a gyűrődést a váltott műszakban?
Nem hozták különösebben zavarba a kérdések. Megvonta a vállát, mosolygva felelte:
“Annyi mindent kaptam ettől a várostól. Most, hogy ráérek, szerettem volna valamit visszaadni neki.”
2021 április
Voltál már? És mit kaptál?
Beoltottak már?
Igen.
Mivel?
Astrával.
Nem parázol? Én Pfizert kaptam.
Hogyhogy nem parázok?
Hát tudod a vérrög.
Nem hiszem, kicsi az esélye. Neked hogy jött össze a Pfizer?
Anyám egészségügyis volt. Elintézte.
Anyósomék kínait kaptak.
Elfogadták?
El.
Nem fogadnám el. Se az oroszt. Zsófi unokatestvére Szegeden dolgozik a kórházban, azt mondta azok szarok.
Miért?
Nem tudod mi van benne.
Többiben sem tudom.
De azokkal nem engednek be sehova.
Hogyhogy sehova?
Nyaralni. Ki kell sírni a Modernát.
Attól nem lesz vérrögöd?
Nem, az az Astra. Amit te kaptál.
Ne már. Akkor nekem szerinted annyi?
Még nem biztos. De okosabb is lehettél volna.
Nyerőgép
Óvodáskorú gyermekem még fiatal, de máris több életszakasszal büszkélkedhet. Ezek egyikében indokolatlan rajongást táplált a mifelénk szinte minden üzlet elé kirakott, szürrealisztikus golyóautomaták iránt. Néha beadtam a derekam. A viszolygást az otthonunkba érkező újabb műanyagdarabtól minden alkalommal feledtette a gyerek csillogó szeme és boldog mosolya, amikor meglátta a koszos, plexiszerű buborékból nyikorogva kiguruló kis gömböt, benne a csodálatos kinccsel, pl. egy plasztik dinoszaurusszal.
Egyik alkalommal a bedobott pénz koppanása után nem történt semmi, hiába forgattuk a kereket. A varázslat befuccsolt. A gyerek döbbenten nézett rám, cselekedtem. Beléptem a kis vegyesboltba, bár tudtam, az automata gazdátlan jószág, Levi, a boltos csak engedi, hogy valaki kirakja az ajtaja elé - de egy próbát megér.
Levi aggódva nézett fel a telefonjából (nem tolongtak a vevők a vegyesben). Ismert már minket és furcsa perverziónkat, így riadt tekintettel, részvétteljes hangon csak annyit kérdezett: Mi történt? Elromlott a nyerőgép?
#greetingsfromcsikágó #nyerőgép #szegényóvodáspanaszai #leviaboltos
Uncsi
Tessék, itt az uncsid.
De én nem kértem.
De én meg hoztam.
Egy sört kértem.
Ne nyávogjál már annyit bazmeg.
Utálom az unikumot, szerintem undorító.
Mi az undorító benne?
Büdös. Meg ronda is. Keserű, rossz íze van. Egy fos.
Hoztam sört is.
Köszi. De ezt vidd el innen légyszi.
De neked kértem ki. Igyál már meg velem egy kurva uncsit.
De nem kell, nem érted, hogy utálom? Én ezt nem iszom meg.
De miért? Legfeljebb kihányod.
Adománybolt
Adománybolt. Anorák a gyereknek féláron, retro karácsonyfa díszek kétszázért. Germanus Gyula legjobb könyve fillérekért. Hagyatékok, és egy halom kèpeslap. Angéla néni és Sógor értesülnek róla, hogy Floridában érik a narancs és Klárinak jólesik a meleg a new york-i hideg tél után. Ilona megtudja, hogy Jutka ezen a héten Egerben sörözik. Jó az idő, holnap strandra megy és sokat gondol rá. Márti Balfon nyaral, Szekszárdra meg Nikinek üzenik, hogy hozza el azt a magnót is, ha jön.
Mi Zsóry-fürdőből küldtük évente a hullámmedencét ábrázoló lapokat, amiket Anya vett, írt, címzett meg és vitt el a posta strandon üzemelő fiókjába. Rajta kívül mi összesen annyit bajlódtunk az egésszel, hogy vizes kézzel odakapartuk a keresztnevünk rövidített változatát a napszítta papírok aljára, aztán vissza is ugrottunk a medencébe.
Ma már jobban megbecsülném ezeket a lapokat. Hátha egyszer ők is bekerülnek az adományboltba.
#kincsek #sztorik #utak
Gyalogosan
- Gyalogosan?
- Igen.
- Hogyhogy?
- Itt hagytam a kocsit anyámnak. A másik meg a férjemnek kellett ma.
- Melyik busszal jöttél?
- A kettessel.
- Pesten mi újság?
- Semmi.
- Hol laktok?
- Hetedik kerületben.
- Az a hegyen van?
- Nem.
- Gyerek jól van?
- Jól.
- Meló van?
- Van.
- Hogyhogy lejöttél?
- Őszi szünet van.
- Már iskolás a gyerek?
- Nem.
- Óvodás?
- Igen.
- Itt van akkor anyádéknál?
- Itt.
- Tesód kint van még?
- Kint.
- Már nem jön haza.
- Nem. Max karácsonyra.
- Apád jól van?
- Jól.
- Dolgozik?
- Dolgozik.
- Hány éves?
- Hatvankettő.
- Akkor még nem nyugdíjas.
- Nem.
- Na, akkor mondd meg neki, hogy üdvözlöm.
Szilvásvárad
Papa mindig is egy kicsit nonkonformista volt, a tekintély alapú tisztelet nála csak alapos indokokkal rúghatott labdába. Viszont nagyon szerette a fogathajtó versenyeket - nem a lovit -, amit a falujához közeli Szilvásváradon az ő idejében gyakran rendeztek. Egyszer egy ilyen eseményre díszvendégként hivatalos volt Fülöp herceg is, a fogathajtás nagy felkarolója, aki 1980-ban az olimpián aranyérmet szerzett a brit négyesfogathajtó válogatottal, és már a hatvanas évek óta a Nemzetközi Lovas Szövetség elnöke volt. Emellett hazájában érthető okokból más neves titulusokat is betöltött.
Papa is elindult Szilvásváradra, gondolta, megnézi a versenyt. Amikor hazajött, kérdeztük: Na és Papa, milyen volt az a Fülöp Herceg?
Papa már a kérdésen is csodálkozott, de érezte, hogy valamit illene válaszolni a gyerekeknek. Eltöprengett. “Semmi különös. Tán még a kabátja is ugyanolyan vót, mint az enyém.”
#szilvásvárad #papaésavilág #nemcsikágó
Mózes
A Mózesben az egész neoplatonikus filozófia benne van. Mondja sógornőm szilvamagozás közben. A szilvát a cserkeszőlői kertben szedték, legalább tíz vödörrel. Mi segítünk kimagozni. Közben iszogatunk.
Kábé 30 üveg lekvár lesz. Mondja Klári. Tavaly kevesebb szilva volt, de nagyobb szeműek. Akkor két nap alatt kimagozta egyedül. Klári hatvanhét éves, tavaly volt háromszoros bypass műtéte. Nem szeretnénk ha idén is egyedül magozná ki két nap alatt.
Michelangelo nem akarta elvállalni a Sixtusi kápolnát, folytatja sógornőm. Inkább szobrásznak tartotta magát, mint festőnek. De muszáj volt elvállania, mert II. Gyula pápa megfenyegette, hogy összetöreti az embereivel a Mózest.
A körmeimre nézek. Lilák a szilvalétől. Michelangelo harminc évig faragta a Mózest. Tök egyedül csinálta és a márvány elég kemény. Közben elvállalta a Sixtusi kápolnát is, meg még ezt-azt.
Éjfélre végeztünk a szilvával. Az utolsó vödörre Klári azt mondta, ne álljunk neki, belevágja a cefrés hordóba.
Welcome to Balatonfüred
Tavaly nyáron az a szerencse ért, hogy vonattal utaztam Balatonfüredre, egy egész hétvégés lánybúcsúra. A többiekhez képest egy nap lemaradásban voltam, de így sem akartam kocsival menni. Vonzott a kényelmes, hűtött vonatfülke, a zakatoló, tompa morajlás, a csendes magány és az ablak előtt elfutó táj, amit csak nézni kell.
A szombat délelőtti szerelvényen a várakozásaimnak megfelelően szinte senki nem utazott. Tempósan haladtunk Délnyugatnak, a friss, zöld tájakat úgy itta a szemem, mintha Evian ásványvíz lenne. Fel se álltam semmiért. Majd Füreden.
Amikor odaértünk, az utazástól kisimultan andalogtam be az állomásra, ahol még a nyilvános vécé is tiszta és rendes, ahogy kell az északipart riviéráján. Vécés néni helyett bácsi fogadott, kétszáz forintot kért.
Ezrest vettem elő, a vonatozás lemosta rólam a fővárosból odaragadt páncélt, kedvesen és kicsit szégyenkezve jegyeztem meg, hogy nincs kisebb, ugye nem gond, vissza tud adni? A bácsi nagyot nevetett. Istenem, hát honnan jött maga? Azt hiszi, hogy ezer forint még pénz? !
#ezres #Balatonfüred #pénz
Képzeletbeli beszélgetés
Puhosak vagyunk. Mondta az egyik nő. Negyven százalék a testzsírom a felmérés szerint. Mondta a másik. Nekem csak harminchat. De alacsonyabb vagyok. Mondta az egyik. Ez borzasztó. Mondta a másik. Pedig nem is eszünk semmit. Mondta az egyik. Nem, és vannak izmaink, az edző is meglepődött. Mondta a másik. Én heti kétszer fogok járni, mondta az egyik. Legalábbis amíg itthon vagyok a nyáron. Én heti egyszer, aztán meglátom, mennyire tudom megoldani gyerek és munka mellett. Mondta a másik. Iszunk egy sört? Mondta az egyik. Igyunk. Mondta a másik.
