Gangjaink

Panelek elődjei, Budapest védjegye, otthonunk.

Tévedés, hogy mind egyforma. Ahány, annyiféle. Apró mikrokozmoszok, régen szorosabban, mára lazábban kapcsolódó részecskékkel. A faluság megszűnt, az ajtók inkább zárva mint nyitva. Valaki mindig be- és kiköltözik, valahol mindig gurul egy bőrönd, valahol mindig fő egy vacsora, valahol mindig villog a tévé. A nyári kakofónia után mégis csendesebben.

Régen amúgy minden ajtó nyitva volt, minden lakó állandó volt. Most zárjuk hét lakattal az életet, legalábbis a valósat, a virtuálist nem, de amúgy is tökmindegy. Itt a gangon ha tetszik ha nem, egymás életében élünk úgyis.

Szeretjük, utáljuk, hullámzunk benne. Buborékunk.