Szombat Éva rátapintott a lényegre
Hazai kulturális termékek fogyasztásakor sokszor előfordul, hogy arra jövök rá, én ezt már láttam valahol. Mintha ugyanazok az üzenetek sorjáznának körbe-körbe, ugyanarról, legalábbis ebben a kicsike hazai - azaz budapesti - művészi közegben. Bevallom őszintén, a színházról ez a jelenség szoktatott le: úgy érzem, ezerszer hallott társadalmi problémákat magyarázunk egymásnak, ugyanazokat a színdarabokat nézi ugyanaz a maroknyi közönség ugyanabban a néhány színházban. (Ahogy a férjem fogalmazott, mintha az újlipótvárosiak magyaráznának a pasarétieknek, mi a probléma az országgal és a világgal.) Hasonló benyomások érnek egy-egy kiállítás vagy más kulturális esemény kapcsán is, bár az is igaz, hogy mostanában kevés helyre jutok el - ahová nagyon szeretnék, oda viszont egészen biztosan. Ez a törekvés az utóbbi időben leginkább hangversenyt jelent, az valahogy időtálló.
Ebben a hazai - azaz budapesti - kulturális zajban a gittrágás ellenére sok fontos társadalmi üzenet kering, a gond velük annyi, hogy pont azokhoz nem jutnak el, akikhez szólniuk kellene. Mondogatjuk őket kitartóan egymásnak, egyetértően bólogatunk saját magunk igazára, aztán többnyire rácsodálkozunk, ha szembe jön a (másik) valóság (sokaknak négyévente, szerencsésebbeknek, vidékieknek gyakrabban), és kezdődik újra a parttalan beszélgetés a buborékokról és arról, hogy jó-e vagy rossz bennük élni.
Ezért is dob fel mindig, ha valami olyan művészi értéket látok, ami más, ami mindenkinek tud újat mondani, figyelemfelkeltő, van benne játékosság, tabukat feszeget és el is gondolkodtat egyszerre.
Girl Power
Szombat Éva fotós “Orgazmust kérek, nem rózsát” című könyve - fotóalbuma - pont ilyen. A könyv, és a februárban a Longtermhandstand galériában rendezett fotókiállítás a lezárása volt egy, lassan hat évvel ezelőtt kezdődött projektnek, aminek keretében Szombat Éva, a MOME doktorandusz hallgatója arra kért meg nőket, hadd fotózza le őket a szexjátékaikkal.
Teljesen átlagos nőket.
Volt köztük fiatal, öreg, alacsony, magas, szingli, párkapcsolatban élő, aszexuális, anya, nagymama, kismama, de még mozgássérült is. Ezeket a nőket ugyanis újsághirdetés útján találta meg a fotós, vagyis inkább a projektben részt venni kívánók találták meg őt. Mert rengetegen jelentkeztek.
Valamikor, már nem is tudom hol és kivel beszélgettem arról, hogy miket tanítunk, tanítottunk a lányainknak ebben a jó magyar társadalomban, és miket nem.
Felmerült, hogy a lányoktól gyakran nagyobb engedelmességet várnak el, mint a fiúktól, szorgalmasabbnak és illemtudóbbnak kell lenniük, és innentől végigmegyünk azokon a sztereotípiákon, amiket minden nő előbb-vagy utóbb megtapasztal. Közben pedig a bátorság, a kockázatvállalás és a merészség, mint bátorítandó, erősítendő tulajdonságok, sokszor kimaradnak. Szombat Éva projektje, és minden nő, aki részt vett benne, azt sugallja, hogy ezek a tulajdonságok nemcsak a férfiak, hanem a nők számára is ugyanolyan felszabadítóak tudnak lenni, és segítenek megtalálni a boldogságot - ahogy a szexjátékok is.
Szombat Éva
Vica már jó ideje foglalkozik a boldogság fogalmával, ráadásul teljesen egyedi képi világot épít minden témája köré, ami az “Orgazmust kérek, nem rózsát” esetében sincs másként. A fotókon komoly arccal, néhol meztelenül vagy félmeztelenül szereplő modellek így kerülnek különleges szín és fénytörésbe, a mondandójukkal együtt. Mert minden, rózsaszínes, narancsos, kékes neonban pompázó kép mellé jár egy történet, pár gondolat, hogy megértsük: ez valóban játék, ugyanakkor nagyon is komoly énkereső folyamat eredménye, felszabadító, közös munka. Az alkotóval az élen.
A projekt apropóját a fotóművész saját sztorija adta az önkifejezésről, a gátlások elengedéséről, a testünkkel és a lelkünkkel, vagyis önmagunkkal ápolt egészséges és szeretetteli viszonyról - és ez az, ami nekem igazán tetszik benne.
Maga a fotós is nagy utat tett meg addig, amíg eljutott az önszeretetnek és - elfogadásnak arra a szintjére, ami független a testalkattól, a családi állapottól és az életkortól. Minden külső körülménytől és minden olyan címkétől, amit a világ a nőkre aggat. Tudom, hogy jó nagy adag bátorság kellett, hogy kiálljon az üzenetével ország-világ elé, és ezt az utat másoknak is megmutassa, amihez, a könyv első lapján leírt személyes történet szerint a nagymamája véletlenül megtalált naplója adta a fő motivációt. Szóval az “Orgazmust kérek, nem rózsát” igazi transzgenerációs projektnek is tekinthető.
Én meg minden olyan nőt, aki úgy tud önmaga lenni, hogy közben nem veszi magát túl komolyan, de inspiráló és szórakoztató, miközben művészi értéket is teremt, mindig nagyra tartok.
Szombat Éva és a fotói nemcsak megmutatják, hogy egy nőnek - minden nőnek - joga van jól éreznie magát, őszintén és tabuk nélkül úgy, ahogy akarja, hanem mindezt átgondoltan, barátságosan és humorral teszi. A szexjáték csak egy eszköz ehhez (bár igen fontos) ahogy a valóságban is az, de nem több eszköznél - jelen esetben is eszközségében hordoz többletjelentést, mert provokatívságával figyelmet irányít a fő mondanivalóra: a női szexualitásra, aminek igenis helye van mindenki életében, mert egyszerűen boldogabbá tesz, és nincs ok szégyenkezni miatta. Más szóval: a jó szex nemcsak a férfiak és az általuk kiválasztott nők kiváltsága. Más szóval: a rendszeres orgazmus testnek és léleknek is használ, a szexjátékoktól pedig nem kell megijedni. Akinek van igénye rá, fedezze csak fel, ettől még nem lesz senkinek semmi baja. Sőt!
Azt gondolom, hogy ez olyan mondanivaló, ami tényleg felszabadító, túlmutat a mai magyar - azaz budapesti - kulturális közegben körbe-körbe keringő, egymásnak sulykolt üzeneteken, és a lényegről beszél. Amire, ahogy a címben is írtam, Szombat Éva jó érzékkel rátapintott.
A projekt egyébként 2021-ben elnyerte a Robert Capa magyar fotográfiai nagydíjat.
Ui.: Nem, ez sem fizetett poszt, Csikágóban ez nem divat. Viszont nem titok az sem, hogy ennek a blognak a portréfotóit Szombat Éva készítette néhány évvel ezelőtt, teljesen üzleti alapon.
A könyvet a Longtermhandstand galérián keresztül tudod megvásárolni.
Ez a kép nem szerepel a könyvben, csak annyira ideillett ezekkel a rózsákkal.
Fotó: Szombat Éva, helyszín: Garay tér 2020 októberében, épp két hullám között
