A szemközti ablak

Amikor Csikágóban a régi helyett új otthont kerestünk, fontos szempont volt, hogy ne legyen szemben semmi. Egy ennyire beépített területen ez szinte lehetetlennek tűnne, mégis szinte azonnal találtunk pár sarokra egy házat, ami egy óvodára nézett. Egy emeletes kockaépületre, hatalmas udvarral, fákkal, színes játékokkal. Ideköltöztünk, azóta is látjuk az eget, a madarakat, a Ferihegyről felszálló repülőket, a fák átváltozásait minden évszakban, az udvaron színes ruhákban kergetőző gyerekekkel együtt.

És látjuk a szemközti ház egyik hátsó ablakát is, aminek a szobájában minden éjjel ég a villany. Egész éjjel, évek óta.

Az első időkben nem tűnt fel, lehet, hogy akkor még nem is volt így. De amikor pár éve kisgyerekeink lettek, az éjszakai virrasztásoknál megütötte a szemem a szemközti ablakból kiszűrődő fény. Keskeny, hosszú ablak a másik oldalon álló ház oldalában, csak azért látjuk, mert az oviudvar van mellette. Amúgy a szemközti falra néz.

Eleinte azt hittem, ott is kisbaba van, vagy szakdolgozatírás, túlóra, de azóta évek teltek el, és még mindig, akármikor pillantok az ablakra éjjel, ömlik ki rajta az opálsárga fény, akár éjfél van, akár hajnali négy vagy öt. Arra is gondoltam, hogy valaki éjszakai műszakban dolgozik home office-ból, talán külföldre, és nappal alszik, de az túl komplikált lenne. Nappal az ablak sötét, de attól még lehet bent mozgás. Túl távoli ahhoz, hogy ezt meg tudjam állapítani, este sem látni árnyakat az üveg mögött. Néha úgy képzelem, hogy mégis, de mindig rájövök, hogy csak a fák belógó ágai mozognak.

A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy nem lakik ott senki, üres a lakás. A villanyt valamilyen automata beállítás kapcsolgatja le-föl, meghatározott időpontokban, hogy megvédje a lakást a betörőktől, hogy úgy tűnjön, mégis van benne élet.

Mindenesetre ez az ablak nem hagy nyugodni, nem tudom, miért. Már próbálkoztam azzal is, hogy megfigyelem, mikor kapcsolódik fel a lámpa, és vajon mindennap ugyanakkor-e. De aztán mindig elfelejtem, és igazából nincs jelentősége. Arra is gondoltam, hogy kisilabizálom, hányas lakás, átmegyek, becsöngetek, csak azért, hogy megbizonyosodjak róla, kinyitnák-e nekem az ajtót vagy nem. Szeretném tudni, mi történik, laknak-e ott, ha igen, miért nem használják alvásra az éjszakát, és vajon melyik helyiség ez a lakásban. Azt képzelem, valaki egyedül lakik ott, persze az is lehet, hogy többen, de valamiért semmiképp sem hiszem, hogy egy család otthona.

Aztán mindig meggondolom magam, sőt, nem is nézek oda. Mintha valami olyan, bensőséges dolog történne a szemem előtt, ami nem rám tartozik. Mert az igaz, hogy az éjszakájához mindenkinek joga van, bármire használja is. Ha egész éjjel égetni akarja valaki a villanyt, akkor tegye azt. Fotót se csináltam az ablakról, mert már azt is túl személyesnek érzem.

De azért nem hagy nyugodni, tényleg. Miért van mindig egész szobát megvilágító fény a szemközti ház egyik hátsó lakásának tűzfalra néző ablakában.

Ps.: A fotó saját, de nem az az ablak. Hanem egy másik.