Lakókocsi

István lelkesen mesél.

• Tavalyelőtt egész nyáron egy sátorban laktam a kertben. De utána kaptam anyósomtól egy lakókocsit. Így sokkal kényelmesebb.

• Lakókocsiban?

• Aha.

• De miért?

• Nem akartam Ágit zavarni.

• Mivel?

• A piszmogásommal. Ő fekszik este a gyerekekkel, sokszor akkor vágok.

• És a lakókocsiban laktál?

• Nem, sátorban. Csak onnantól laktam a lakókocsiban, amikor anyósom nekem adta.

• Honnan volt anyósodnak lakókocsija? Vett neked egyet?

• Dehogy, egy telket vett, azon volt a lakókocsi. Neki nem kellett, idehoztuk.

• És azóta abban laksz?

• Aha, a kertben. De néha bemegyek a nappaliba is.

• De miért laktok így?

• Kicsi a ház, félkész. Ági nem annyira éjszakázós, nyugisabb így mindenkinek.

• És este?

• Találkozunk a nappaliban. Majd ugorjatok be legközelebb, ha arra jártok.

• A nappaliba?

• Dehogy, hozzánk. Megmutatom a lakókocsit.

Hagyj_ma

• Helló, ha jössz ma tudnál hozni hagymát esetleg?

  Ha belefér beugrom a Pennybe a gyerekekkel, de nem biztos hogy összejön.

• Szia, szerintem ezt nem nekem akartad. Nem rémlik, hogy megbeszéltünk volna mára bármit.

• Ó.

  Múlt héten beszéltük meg a mát.

  Telón, amikor szülinapod volt.

• Ne hülyéskedj.

• Amikor mentél haza melóból.

• Jaa, akkor be voltam baszva.

#cset #életnegyvenfelett #friendshipgoals #melinda

Nem lötyöghetek el még egy évet

De jó, hogy írtál, bár nálam semmi különös nincs. Tele vagyok szorongással, borzalmas ez az egész.

Egy kis jó hír: ma volt az utolsó kurzusom a kezdőkkel, megköszönték a munkám, aranyosak voltak. Most egy hónap pihenés jön ezen a fronton, marad a másik három. Közben ott a pályazat és a készülő kötet, mellette meg elkezdtem járni a továbbképzésre is. Muszáj, mert a sok beadandó javítása mellett nem tudok komolyabban fejlődni. Nincs kényszer, és ha nem írok, ingerültebb vagyok, erre már rájöttem.

A gyerekekkel nehéz. A mini dacos, a naggyal meg folyton belebukok a sulis dolgok észben tartásába. Kikapcsolódásképp elkezdtem nyelvet tanulni, próbálom művelni magam (előadásokra járok, szakkönyveket olvasok), néha alszom is egy kicsit.

Kacérkodom a gondolattal, hogy kellene tanulni valamit, csak egyszerűen nem vagyok képes elkötelezni magam. Így marad a könyvtári/itthoni keretek közti művelődés, autodidakta módon, amennyire éppen megy. Most éppen lengyelül és (újabban) franciául tanulok. Sajnos a napokban nem volt rá időm, pedig megszabtam magamnak, hogy éjjel 11-12 között minden nap ezzel foglalkozom. (Persze leginkább azért, hogy kompenzáljam a hiányosságaim az angol terén, ami inkább stresszforrást jelent).

Múlt héten sikerült eljutni színházba is, ha meg épp semmi dolgom, akkor bevackolom magam a könyvtárba fél napra és olvasgatok mindenféle okosságot.

Szóval, alapvetően boldogulok. Bár a sokpólusú munkavégzés miatt vannak hiányosságaim. Tegnap pl. találtam egy e-mailt amire tavaly decemberben kellett volna válaszolni

Lehet, hogy tényleg sokat vállalok. Néha úgy érzem magam, mint a fuldokló, aki végre feljut a felszínre, próbálna levegőt venni, de közben maga alá gyűri egy teherhajó. Így elég nehéz kreatívnak lenni, ez az egy hátránya van a feszített munkarendnek (meg, hogy morcos vagyok a gyerekekkel). Ma mondjuk csináltunk egy anya-nagyfia félnapot a naggyal. A sztrájk miatt előbb hazaengedték, így amíg a kisebb oviban volt, sütiztünk és könyvesboltoztunk. Jó lett a félévije, meg kellett ünnepelni.

Na, azt hiszem, sikerült kimerítő helyzetjelentést adnom. Tudom, hogy tényleg sok ez egy kicsit, de tudod, nem lötyöghetek el még egy évet.

#nőnapra #láthatatlanmunka #láthatómunka #lötyögés