Nem lötyöghetek el még egy évet
Azt hiszem, sikerült kimerítő helyzetjelentést adnom. Tudom, hogy tényleg sok ez egy kicsit, de tudod, nem lötyöghetek el még egy évet.
De jó, hogy írtál, bár nálam semmi különös nincs. Tele vagyok szorongással, borzalmas ez az egész.
Egy kis jó hír: ma volt az utolsó kurzusom a kezdőkkel, megköszönték a munkám, aranyosak voltak. Most egy hónap pihenés jön ezen a fronton, marad a másik három. Közben ott a pályazat és a készülő kötet, mellette meg elkezdtem járni a továbbképzésre is. Muszáj, mert a sok beadandó javítása mellett nem tudok komolyabban fejlődni. Nincs kényszer, és ha nem írok, ingerültebb vagyok, erre már rájöttem.
A gyerekekkel nehéz. A mini dacos, a naggyal meg folyton belebukok a sulis dolgok észben tartásába. Kikapcsolódásképp elkezdtem nyelvet tanulni, próbálom művelni magam (előadásokra járok, szakkönyveket olvasok), néha alszom is egy kicsit.
Kacérkodom a gondolattal, hogy kellene tanulni valamit, csak egyszerűen nem vagyok képes elkötelezni magam. Így marad a könyvtári/itthoni keretek közti művelődés, autodidakta módon, amennyire éppen megy. Most éppen lengyelül és (újabban) franciául tanulok. Sajnos a napokban nem volt rá időm, pedig megszabtam magamnak, hogy éjjel 11-12 között minden nap ezzel foglalkozom. (Persze leginkább azért, hogy kompenzáljam a hiányosságaim az angol terén, ami inkább stresszforrást jelent).
Múlt héten sikerült eljutni színházba is, ha meg épp semmi dolgom, akkor bevackolom magam a könyvtárba fél napra és olvasgatok mindenféle okosságot.
Szóval, alapvetően boldogulok. Bár a sokpólusú munkavégzés miatt vannak hiányosságaim. Tegnap pl. találtam egy e-mailt amire tavaly decemberben kellett volna válaszolni
Lehet, hogy tényleg sokat vállalok. Néha úgy érzem magam, mint a fuldokló, aki végre feljut a felszínre, próbálna levegőt venni, de közben maga alá gyűri egy teherhajó. Így elég nehéz kreatívnak lenni, ez az egy hátránya van a feszített munkarendnek (meg, hogy morcos vagyok a gyerekekkel). Ma mondjuk csináltunk egy anya-nagyfia félnapot a naggyal. A sztrájk miatt előbb hazaengedték, így amíg a kisebb oviban volt, sütiztünk és könyvesboltoztunk. Jó lett a félévije, meg kellett ünnepelni.
Na, azt hiszem, sikerült kimerítő helyzetjelentést adnom. Tudom, hogy tényleg sok ez egy kicsit, de tudod, nem lötyöghetek el még egy évet.
#nőnapra #láthatatlanmunka #láthatómunka #lötyögés
Adománybolt
Adománybolt. Anorák a gyereknek féláron, retro karácsonyfa díszek kétszázért. Germanus Gyula legjobb könyve fillérekért. Hagyatékok, és egy halom kèpeslap. Angéla néni és Sógor értesülnek róla, hogy Floridában érik a narancs és Klárinak jólesik a meleg a new york-i hideg tél után. Ilona megtudja, hogy Jutka ezen a héten Egerben sörözik. Jó az idő, holnap strandra megy és sokat gondol rá. Márti Balfon nyaral, Szekszárdra meg Nikinek üzenik, hogy hozza el azt a magnót is, ha jön.
Mi Zsóry-fürdőből küldtük évente a hullámmedencét ábrázoló lapokat, amiket Anya vett, írt, címzett meg és vitt el a posta strandon üzemelő fiókjába. Rajta kívül mi összesen annyit bajlódtunk az egésszel, hogy vizes kézzel odakapartuk a keresztnevünk rövidített változatát a napszítta papírok aljára, aztán vissza is ugrottunk a medencébe.
Ma már jobban megbecsülném ezeket a lapokat. Hátha egyszer ők is bekerülnek az adományboltba.
#kincsek #sztorik #utak
Gyalogosan
- Gyalogosan?
- Igen.
- Hogyhogy?
- Itt hagytam a kocsit anyámnak. A másik meg a férjemnek kellett ma.
- Melyik busszal jöttél?
- A kettessel.
- Pesten mi újság?
- Semmi.
- Hol laktok?
- Hetedik kerületben.
- Az a hegyen van?
- Nem.
- Gyerek jól van?
- Jól.
- Meló van?
- Van.
- Hogyhogy lejöttél?
- Őszi szünet van.
- Már iskolás a gyerek?
- Nem.
- Óvodás?
- Igen.
- Itt van akkor anyádéknál?
- Itt.
- Tesód kint van még?
- Kint.
- Már nem jön haza.
- Nem. Max karácsonyra.
- Apád jól van?
- Jól.
- Dolgozik?
- Dolgozik.
- Hány éves?
- Hatvankettő.
- Akkor még nem nyugdíjas.
- Nem.
- Na, akkor mondd meg neki, hogy üdvözlöm.
