Egy zsák dió

Anyámmal a nappaliban ülünk. Az udvaron monoton zúgás. Apám porszívózza anyám autóját, mert október harmincegyedike van, és vidéken nem megy az ember piszkos autóval a temetőbe. A zúgásnak pár másodperc múlva hirtelen vége szakad, apám feje megjelenik az ajtóban.

• Évi. - kezdi - találtam a csomagtartódban egy zsák diót.

Anyám magától értetődően válaszol.

• Igen, Erika adta. Öt évben egyszer terem nekik ennyi.

Apám, ugyanazon a hangon.

• Mi a terved vele?

• Semmi. - így anyám.

Öt másodperc csend. Apámat meg lehet lepni, de megtörni nem. Negyvenegynéhány év együttlét tapasztalatával a hangjában folytatja.

• Akkor kirakom a garázsba.

• Mit? - kérdi anyám.

• A diót. - feleli apám.

• Ne rakd ki, ősz van, belemegy az egér. - válaszolja anyám higgadtan.

• Akkor felviszem a padlásra. - így apám.

• Nem fér el, ott van a tavalyi. - mondja anyám.

• Azt dobjuk ki. Úgyis félig rohadt. - kontráz apám.

• Ne dobjuk ki, jó lesz a madaraknak télen. - feleli anyám.

Apám sokatmondóan sóhajt.

• Fel kellene törni. - jelenti ki.

• Fel. - hagyja jóvá anyám.

Csend.

• Akkor most visszarakom a csomagtartódba. - nyugtázza apám.

Anyám most először néz fel. Egyenesen apám arcába. Azt feleli:

• Rendben.

Apám kimegy, és újra felberreg a porszívó.

A kép nem illusztráció.