Savanyítunk.

• Mi az ott a falon?

• A címerünk.

• A címerük?

• Igen. Sváb címer. Mária Teréziától kaptuk.

• Kitől?

• Mária Teréziától.

• Mikor?

• Hát amikor idejöttünk Vecsésre. A hegyek Németországnak azt a részét jelentik, ahonnan származunk. Mellette egy szál rozmaring, mert az mindenhol gyökeret tud ereszteni. Nálunk fontos jelkép.

• Nálam is.

• A kisbabák születésekor is viszünk ajándékba egy szálat. A pólyára kell tenni.

• A hűség jelképe is.

• Igen, esküvőknél kirakjuk az asztalra.

• És a többi?

• A kereszt azért van benne, mert katolikusok vagyunk. Az a láda meg a káposztát jelenti.

• A káposztát?

• Igen, mi azzal foglalkozunk. Savanyítunk.

Szeretem az oldalad

Szeretem az oldalad. Két évet laktam a Marek József utcában a kilencvenes években. Elég intenzív időszak volt, nekem is, meg az országnak is. Albérletről albérletre mentem Pesten. Harmat utca, Kőbánya, Róna utca. Öt vagy hat helyen laktam, Visegrádi utcától a Nyugatiig, nagyon bírtam.

Csikágó olcsó környék volt, a pestiek nem akartak odamenni. Sok volt a roma, életemben olyan kutyaszaros utcát nem láttam, mint a Marek. De imádtam a Garay piacot. Egy hét után leköszöntek a romák az utcán. Vagyis először felkérdeztek, hogy kicsoda, micsoda, honnan. De utána két évig minden nap köszöntek.

A pecóban nem volt meleg víz meg fürdőszoba, a főbérlő nem engedte, hogy megcsináljam és lelakjam. Így a főnököm éttermében fürödtem, meg lavórban, mint gyerekkoromban.

A hajnali piacos culágerekkel ittunk sokszor. Én akkor jöttem hazafelé a melóból, ők is már kipakoltak… ehhh, jó volt.

Sok emlékem van a környékről. Így visszagondolva az egész pesti létemben ez volt az egyetlen hely, ahol úgy éreztem, hogy befogadnak.

Fotó: Flickr, Ablak a múltra

Savanyús

-Lesz még valami az uborkán kívül? Levet tehetek rá? Igen, az ott az anyukám a polcon, jól kiszúrta. Ki kellett tennem, a vásárlók kérték. Mindig itt árult, a régi piacon is, utána a Rottenbiller utcán is, amíg ezt átépítették. Amikor meghalt, a régi vevők mondták, hogy tegyem ki a képét, neki itt van a helye. Jönnek az öregek, mindig köszönnek neki is, megkérdezik, hogy van. Olyankor gyakran meglibben a terítő is a kép alatt. Itt van neki a helye. Meg nekem is. A lányom is be szokott segíteni, hatáves kora óta. Én meg a kenyeresnek itt a szomszédban, ha nála nagy a sor. Így van ez itt, segítünk egymásnak.

Céklát most nem visz?