Olvasok én

Zsúfolt péntek délután, a hentesnél állok sorban. Előttem hatvanas nő, konszolidált, mindenfélét vásárol. Az abált szalonna a múltkor olyan finom volt, viszek megint belőle. Meg még egy kis tepertőt is adjon. Múltkor vittem a munkahelyemre is, odavoltak érte.

Készpénz, kártya, kérdezi a hentes. Készpénz, süvíti a nő azonnal. Nem szabad kártyával fizetni, nem tudja? Én már nem is használom, mind a soros kezében van. Ezért van az a sok leállás meg karbantartás a bankoknál. Minden be van kötve hozzá. Odatartom, sípol, nála van minden adat. Én nem használom. Ezek a mocskos tetvek mindenhol ott vannak.

A hentespultban felhúzzák a szemöldöküket, hallgatnak. A vevő az vevő, láttak ők már cifrábbat is. Én is hallgatok, nem kellene, de nem tudok megszólalni, menekülnék innen.

A csendtől a nő zavarba jön, amíg a visszajáróval molyol, be nem áll a szája. Az utolsó mozdulattal ér el az utolsó mondat végére.

Nehogy azt higgyék hogy ez baromság, amit mondtam. Olvasok én. Origót, mindennap!

Kép: Kalle Georgiev, Unsplash